Jesper Jensen: Szükség van a magyar fiatalokra!

– A francia Brest és a dán Ikast ellen is fontos két pontot szereztek, az elmúlt hétvégén a horvát Koprivnicát is elintézve sorozatban három győzelemnél járnak a Bajnokok Ligájában, múlt szerdán pedig NB I-es rangadót nyertek Debrecenben. Mitől lendültek így bele?     
– Tisztában voltunk azzal, hogy kemény nyitány vár ránk 2026-ban, hiszen idegenben játszottunk az Ikasttal és a Debrecennel is, majd jött a Podravka elleni újabb meccs. Elégedett vagyok és örülök, hogy hat pontot szereztünk, s annak is, ahogyan kezeltük ezeket a meccseket, a mutatott hozzáállással – válaszolta az FTC női kézilabdacsapatát tavaly nyár óta irányító 48 éves dán vezetőedző, Jesper Jensen. – A világbajnokságról nyilván kissé fáradtan és apróbb sérülésekkel tértek vissza a játékosok, de összességében a többségük jó formában várta a folytatást, úgyhogy különösen boldoggá tesz, hogy így kezdtük az új évet, az is, ahogyan a vb-t követő első közös edzéstől dolgozik a keret, az eredmények mellett ez is elégedettséggel tölt el.

– A BL B-csoportjának élén álló Bresttől kettő, a második dán Odensétől egy ponttal lemaradva a harmadik helyet foglalják el, tehát az utolsó négy forduló előtt reális esélyük van, hogy megszerezzék az automatikusan negyeddöntőbe jutást érő első két pozíció valamelyikét. Miként látja a BL-esélyeket a hátralévő egy hónapban?
– A helyezéseket illetően nemcsak a saját kezünkben van a sorsunk, a többi eredmény is befolyásolja, ki ér oda végül az első két helyre. A lényeg, hogy tartsuk ezt a szintet és a jó teljesítményt, illetve, hogy tovább fejlődjünk, ahogyan eddig is az idényben. Hinnünk kell benne, hogy meglehet az automatikusan negyeddöntőt érő pozíció, de sok minden történhet még, elég, ha csak azt nézzük, hogy a legutóbbi körben a Brest otthon kapott ki az Ikasttól, szóval tényleg nem csak rajtunk múlik, sok a jó csapat a csoportunkban, bárki legyőzhet bárkit, egy világbajnokság után eleve több a bizonytalanság a BL-folytatásban. De hiszünk abban, hogy jó irányba haladunk.

– Előzetes elképzelésének megfelelő az, ahol a csapat tart az idény jelenlegi szakaszában?     
– Döcögősen kezdtük az idényt, ami nem csoda, hiszen új edzők érkeztek a szakmai stábba, akikkel új stílust és kultúrát szeretnénk meghonosítani, változtatni apró részleteken, új irányokat és megoldásokat mutatni a játékosoknak. Az elmúlt két-három hónapban már azt látjuk, hogy a csapat megértette, merre szeretnénk haladni, miért is csináljuk ezt az egészet, szóval jó úton vagyunk, azt érzem, hogy mindenki várja az újabb feladatokat, jó a keretünk, megvan az összhang.

– A napokban jelent meg a dr.dk dán internetes portálon egy cikk önnel, amely hazánkban nagy port kavart és amelyben többek között arról beszélt, hogy szemben a magyar játékosokkal, a dánok hatalmas felelősséget vállalnak magukért és proaktívak a saját fejlődésüket illetően. Hogyan csapódott le az interjú a csapaton belül?     
– A Podravka elleni felkészülésünket nem zavarta meg, de kétségtelen, hogy nagy visszhangja volt Magyarországon. Elolvastam a cikket dánul, miután megjelent, és szerintem jó lett, rendben volt, ám a fordítása már negatív kicsengésű lett, amivel nehéz mit tenni, ez rajtam kívül álló dolog. Magyar csapat vagyunk, mi vagyunk a Ferencváros, nagy felelősséget érzünk és vállalunk az egész magyar kézilabdázásért. Ez az oka, hogy fiatal hazai játékosoknak is lehetőséget adunk a felnőttkeretben nemcsak a magyar ligában, hanem a BL-ben is, megadjuk az esélyt és irányt mutatunk az akadémiánkról érkező tehetségeknek a nagycsapatnál is, négy-öt fiatal már be is mutatkozott ebben az idényben az NB I-ben. Sokat dolgozunk ezért, benne van a klub kultúrájában, hogy esélyt adjon, mert szükség van a magyar tehetségekre. Ezt elmondtam a dán sajtóban is: az a feladatom, hogy megtaláljam azokat az ifjú kézilabdázókat, akik segíthetik a magyar kézilabdát, hiszen magyar egyesület vagyunk, Budapesten élünk és dolgozunk, kellenek a hazai játékosok, ez a jövő útja.

– Az a célja, hogy kombinálja a magyar és az északi mentalitást a csapatnál?
– Igen. Rá kell találnunk azokra a fiatalokra, akik megtestesítik a magyar játékstílust és a legjobb teljesítményre képesek a felnőttkeretben is, kiegészülve tapasztalt északi kézilabdázókkal, akiktől tanulhatnak és tovább fejlődhetnek. Nem azt mondom, hogy csak dán vagy norvég kerettagokra van szükség, még több esélyt kell adni a magyaroknak is, úgy, hogy közben támaszkodhatnak az északi légiósokra is. Legyen szó magyar, északi, balkáni, német vagy éppen holland mentalitásról, bármelyikről, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, ez olyan, mint egy csodálatos kirakós. Ez a dolgunk, megtalálni a legerősebb összetételt, szem előtt tartva a lényeget, hogy magyar együttes vagyunk, felelősek a sportág itteni alakulásáért. Ezt kell védelmeznünk és őriznünk a munkánk során, mindig, nekem is, előttem is ezt ette Allan Heine vagy Elek Gábor és ezt kell tenniük a majd utánam érkező edzőknek is. Fantasztikus munkának tartom megtalálni azokat a magyar kézilabdázókat, akik sikerre vezethetik a csapatot.