Gyurka János: Nem nagyon hitte senki, hogy odaérhetünk a végén
„Titkon bíztunk abban, hogy a dobogó közelében végzünk, hiszen a felkészülési mérkőzéseink, és a megelőző évek is biztatóak voltak. Nagynevű ellenfeleket utasítottunk magunk mögé sorozatban. A jugoszlávokat többször is sikerült legyőznünk vagy említhetnénk a szovjetek elleni mérkőzést a Budapest Sportcsarnokban. Ezek inspiráltak minket, ezek adtak irányt, és jelezték, hogy összeértünk. A környező országok nem nagyon hitték, hogy odaérhetünk a végén, a tudósításokban az esélylatolgatásoknál senki sem említette a mi nevünket a befutók között. Mi bíztunk magunkban.”
A románok elleni győzelemről a középdöntőben
„Negyven évvel ezelőtt és azelőtt is a románok uralták a kézilabdát. Egészen más ütközet volt, mint bármelyik másik ország ellen. Kuriózum volt, hogy egy hatalmas jégcsarnokban játszottunk, és egyszerűen éreztük, hogy alattunk ott a jég. Nem tudták leszigetelni, hogy az megfelelő legyen. Végig nagy küzdelmet vívtunk. Most is előttem van a kép, amikor kivédekeztünk egy támadást az utolsó percekben. Előre íveltem a labdát Kovács Misinek, aki egészen a túloldali kilencesen belül kapta meg. Abból lőttünk egy gólt, és akkor nyugodtunk meg, tudtunk, hogy megvertük a román válogatottat. Sorsdöntő mérkőzés volt.”
A jugoszlávok elleni döntőről
„A bemelegítésnél azon csodálkoztunk, hogy nincs ott az ellenfél a másik oldalon. Később kiderült, hogy míg mi hosszan melegítettünk, nem jutott el hozzánk az információ, hogy a döntő később kezdődik. Ez több energiát vett ki belőlünk. Az első félidőben fej fej mellett döntetlenre álltunk. A másodikban többször is előfordult, hogy elcsúsztunk, elveszítettük a labdát, így olyan hátrányt szedtünk össze, amit már nem tudtunk behozni. Az egész világbajnokság alatt nem volt akkor áramszünetünk, mint akkor a döntőben. Azért hozzátenném, hogy döntőt játszani egy világversenyen teljesen más, mint a csoportmeccsek.”
A teljes interjú:
