„Itt minden adott ahhoz, hogy újra jó legyek” – Estelle Nze Minko a visszatéréséről

Kisfia, Liam születése után visszatért a kézilabdapályára Estelle Nze Minko. Az ETO és a francia válogatott irányító-átlövője egyelőre igyekszik felvenni ritmust, és nem siettet semmit, de célja egyértelmű: újra a legmagasabb szinten akar játszani. A handnews.fr-nek-nek adott interjúban a játékos arról is beszélt, két világbajnoki és egy Európa-bajnoki cím, valamint két BL-győzelem után mi motiválta abban, hogy 35 évesen újra edzésbe álljon.

„Leginkább az, hogy imádom ezt a játékot. A megnyert címeken túl mindent szeretek, amit ez a sportág adhat: a futást, az ugrást, a gondolkodást, a játékot, és azt hogy mindezt együtt élhetem át a csapattal. A mindennapost rutint is szeretem – imádok edzeni. Most hatalmas kihívás áll előttem: az, hogy megint jó kézilabdázó legyek. Ehhez itt Győrben minden adott, hiszen napi kapcsolatban vagyok a világ legjobbjaival. Természetesen látom a különbséget az ő szintjük és az enyém között, és pontosan ez az, ami inspirál, és arra késztet, hogy fejlődjek. Mindemellett attól, hogy mindent megnyertem, cseppet sem halványodott el bennem a vágy, hogy újra és újra győzzek. Ehhez nem lehet hozzászokni, mert nincs két egyforma siker. Soha nem ugyanaz a csapat, soha nem ugyanaz a történet, és mi magunk sem vagyunk pontosan ugyanazok” – jelentette ki Nze Minko, aki arról is beszélt, milyen hálás azért, hogy gyermeke világrajötte után a szervezete is úgy döntött: visszatérhet a pályára.

„Az az igazság, hogy sosem tudhatod, hogyan reagál a tested a terhességre, illetve a szülésre, főleg amikor az élsport támasztotta követelményeknek kell megfelelnie. Ilyenkor mindenki mást él át, én igazán nagyra értékelem, hogy a testem a megfelelő választ adta a visszatérésre, s hogy fokozatosan hozzászokott ehhez az intenzitáshoz.”

Az irányító-átlövő góllal tért vissza a pályára, de ennél is jobban örült annak, ahogyan a szurkolók fogadták.

„Sokkal jobban átéreztem a visszatérést, a csapatbemutatásnál, amikor a szurkolók a nevemet skandálták. Az tényleg felemelő volt” – emlékezett vissza.
 

Az interjúban a játékos arról is szót ejtett, nagyon örül annak, hogy Győrben együtt játszhat honfitársával, a nyáron érkezett beállóval, Sarah Bouktit-val, akiről remek véleménnyel van annak ellenére, hogy eddig nem volt sok lehetőségük egymás oldalán küzdeni.

„Ami Sarah-t illeti, igazán boldog vagyok, hogy egy csapatban játszhatom vele. A válogatottban már találkoztunk, de akkoriban még kevés játéklehetőséget kapott, így keveset léptünk pályára együtt. Pontosan az a fajta beálló, akivel imádok együtt játszani: nagyszerűen érti a játékot, olvassa a helyzeteket, intelligens játékos, akivel rengeteg dolgot fel lehet építeni. Úgy gondolom, sokat fog nekünk segíteni” – mondta a francia válogatott csapatkapitánya. 

Estelle Nze Minko a „kékek” mezét éppen a Magyarországgal  vívott felkészülési mérkőzéseken – október 22-én Győrben, három nappal később Strasbourgban – öltheti újra magára, Sébastien Gardillou szövetségi kapitány ugyanis meghívta a mieink ellen készülő keretbe. Ennek kapcsán a kiváló kézilabdázó arról is beszélt, milyen volt kívülről követni a nemzeti csapatot.ű

„Jót tett, hogy volt időm magamra, és hogy a francia válogatottról máshogy, külső szemlélőként szerezhettem tapasztalatot. Volt úgy, hogy a helyszínen szurkoltam, ami meglehetősen szokatlan volt, mivel eddig ilyesmi nem igazán esett meg velem. Egy adott pillanatban kicsit úgy éreztem magam, mint tizenöt évesen, amikor a francia válogatottat néztem a tévében, és azt gondoltam: »milyen hihetetlen dolog ezen a pályán lenni«. Az, hogy újra egyszerű nézővé, szurkolóvá váltam, visszajött ez az érzés: bizonyos értelemben újra álmodozni kezdtem erről, és ez nagyon jól jött” – idézte fel az érzést.

A győri játékmester kiemelte: ahhoz, hogy tétmeccsekre is visszatérjen a francia válogatottba az kell, hogy úgy érezze: újra posztja legjobbjai közé tartozik a világon. A jövőjét firtató kérdésre – az ETO-nál az idény végén jár le a szerződése – Nze Minko nem tudott konkrét választ adni, ugyanis szeretne időt adni magának, hogy a lehető legjobb döntést hozza a folytatással kapcsolatban.

„Egy dolog biztos: játszani akarok! De őszinte leszek: kicsit korán van ahhoz, hogy eldöntsem, mit szeretnék csinálni, csak azt tudom, hamarosan szeretnék elhatározásra jutni, mert már nem csak a magam nevében hozok döntéseket. A családom jóléte és stabilitása az elsődleges – ez van a gondolkodásom homlokterében.”