Ünneplés a bajok árnyékában

,,Három–null! Három–null!” – skandálta önfeledten a soproni szurkolósereg előbb a Sportcentrumban, aztán a Fő téren vasárnap este. A hűség városában érthetően roppant büszkék erre az eredményre, és nem is kisebbíti a zöld-sárgák érdemeit, hogy máshol talán kicsit csalódottak voltak az emberek a női bajnoki döntő végkifejletének ismeretében. Mert a pécsiek nyilván az övéik sikerét várták, a semlegesek pedig szorosabb, izgalmasabb csatát.No meg szorosabb és izgalmasabb bajnokságot.Visszaemlékezve ugyanis a 2001–2002-es idény mozzanataira, nem sok olyasmi történt ebben az évadban a hölgyeknél, amire a hétköznapi ember felkapja a fejét. Lassan és unalmasan csordogált a több mint fél évig tartó alapszakasz, amelyben mindössze egyetlen igazi meglepetést jegyezhettünk fel: a címvédő PVSK városmajori vereségét. Ezt leszámítva szinte kizárólag papírforma-eredmények születtek, a mérkőzések nagy részének borítékolható volt a végeredménye. Tudtuk, hogy a GYSEV és a Pécs különversenye határoz a pontvadászat első helyéről – így is lett. Tudtuk, hogy a harmadik helyre az előző bajnokság bronzérmese, a Soproni Postás a legnagyobb esélyes – így is lett. Tudtuk, hogy a negyedik, az ötödik, a hatodik és a hetedik hely sorsa a Szekszárd, a Diósgyőr, a BSE és a Szolnok között fog eldőlni – így is lett. Tudtuk, hogy az újonc Szeviép-Szeged bekerülhet a legjobb nyolc közé, és ez is így történt, de borítékolható volt a BEAC, a ZTE-Zala Volán és a MÁV NTE harca is a kiesés ellen. Valahogy túl steril volt az egész, hiányzott a küzdelmek sava-borsa, az izgalom, a kiszámíthatatlanság.Aminek meg is lett a következménye.A nézőszám egyre látványosabban csökkent a hölgyek meccsein, és bár azt senki nem remélte, hogy ezrek tombolnak majd mondjuk a két zalai csapat alsóházi rangadóján, azért az döbbenetes, hogy már Diósgyőrben és a Soproni Postás hazai találkozóin is jobbára háromjegyű a nézőszám. Az egykori fellegvárak középcsapattá silányultak, erre pedig már nem kíváncsi a nagyérdemű. De nem kíváncsi már annyi ember a legek csatájára, a bajnoki döntőre sem, szó sem volt a finálé során zsúfoltságról, csilláron lógó fanatikusokról, bár azért a kezdésre Sopronban és Pécsett is megtelt a csarnok. Még. De ha azt nézzük, mennyien voltak mondjuk tavaly vagy tavalyelőtt az aranycsata meccsein, itt is megfigyelhető a rossz tendencia.Nyíri Dezsőtől, a női profiliga elnökétől tudjuk, változások várhatók. Szükség is van rájuk, méghozzá sürgősen, ha nem akarjuk, hogy a jövőben a kosarashölgyek találkozóira is lasszóval kelljen fogdosni az embereket. Szó van állítólag a bajnoki rendszer átszervezéséről, hallani lehetett az idény előtt létszámcsökkentésről, igaz, most meg épp az ellenkezőjéről, létszámemelésről szól a fáma. Most van egy kis idő az ősszel esedékes idénykezdetig, jó lenne valamit kitalálni, mert a néhány éve még pozitív példaként emlegetett magyar női kosárlabda csillaga szemmel láthatólag lefelé áldozóban van. Egyesek talán azt mondják erre, korai vészharangokat kongatni, pedig ennek éppen most van itt az ideje: megítélésünk szerint ugyanis a negatív folyamat még megállítható…De vissza a pozitívumokhoz!Senki sem vitathatja, a GYSEV-Ringa bajnoki címe teljes mértékben megérdemelt. Az alapszakasz során mindössze egyszer veszítettek a soproni vasutasok, a rájátszásban pedig egyszer sem, a negyeddöntőt, az elődöntőt, és a döntőt is nullára nyerték. Vitathatatlan tehát, ők voltak a legjobbak, még akkor is, ha számukra sem volt mentes a hullámvölgyektől a szezon, az Euroliga negyeddöntőjéből való kiesést, meg a Magyar Kupa döntőjében elszenvedett vereséget például kisebbfajta válságként élték meg egyesek a hűség városában. Farkas Sándor azonban kivezette együttesét a gödörből, és végül meg sem álltak a zöld-sárgák a bajnoki dobogó tetejéig, igaz, az aranyérem megszerzésében sokat segített a csapathoz a rájátszás hajrájában csatlakozó Razija Mujanovics-Brcsaninovics is.Ha már Mujanovicsnál tartunk, tévedés lenne kijelenteni, hogy nélküle nem ment volna a GYSEV-nek a Pécs megverése, hiszen példának okáért az alapszakaszt a bosnyák világklasszis távollétében nyerték meg Baloghék, ezzel együtt nem ártana jövőre gátat szabni a légiósok sorozatos és majdhogynem korlátoktól mentes szerződtetésének. Ha valamelyik posztod lyukas, végy azonnal egy jó külföldit – egyre inkább elharapódzik kis hazánkban ez a hozzáállás, és anélkül hogy kifogást emelnénk a határokon túlról érkező klaszszisok érkezése ellen, jó lenne, ha nem néhány hetes városnézésre érkező sztárok döntenének az egész éves szakmai munka minőségéről. Márpedig idén a bajnoki elsőség és a kupaarany kiharcolásában is oroszlánrészt vállalt egy-egy olyan kiválóság, aki talán magyarországi csapattársai nevét sem tudja majd néhány hónap múlva felidézni.Van tehát mit tenni a holtszezonban is, biztosan nem fognak unatkozni a női bajnokság előkészítésével foglalkozó illetékesek, hiszen ahogy az cikkünkből is kiderül, sok baj, sok a megoldandó probléma. Sopronban persze most hallani sem akarnak semmiféle problémáról, teljesen érthetően. Ott most az ünneplésé a főszerep.(A soproni bajnoki ünneplésről szóló riportunkat lapunk 24. oldalán olvashatják.)