Újabb pofont kapott a magyar bajnok

Nos, a csoportban szintén nyeretlenül álló észtek ellen itt volt az alkalom lemérni, hogy az eddigi vesztes meccseken valóban sikerült-e ellesni valamit. A csarnokban csupán 400 drukker latolgatta az esélyeket, amelyek már a kezdés előtt romlottak, hiszen az utóbbi időben jó formában játszó Czigler a bemelegítés alatt csak kislányával játszadozott, vírusfertőzés miatt kellett kihagynia a mérkőzést. A tallinniak fiatalos lendülettel – tízes keretükben öten is épphogy beléptek a húszas éveikbe – estek a házigazdának. Mindezek dacára az ASE felvette az ellenfél által diktált pörgős tempót, s a védekezésben is kellő határozottsággal tette a dolgát. Ekkor csupán egyetlen ellenféllel, a roppant erős Danielsszel nem tudtak mit kezdeni a mieink. Az észtek amerikaija hat pontot jegyzett az első négy percben, ám ez kevés volt az üdvösséghez, hiszen a hazaiaknál a Sitku, Jurgilas, McMahan hármas erősített, így állandósult az Atom vezetése. Szép lassan gyarapodott az ASE-előny, a második negyed közepére elérte a tíz egységet. Sober edző először csak a hangját emelte fel, aztán cserélt is, igyekezett ráncba szedni fiait. Az észt ifjoncok vették a lapot, ennek volt betudható, hogy a hazaiaknál megszaporodott a pontatlanság, az eladott labda. A szünetre így is maradt hét pont a korábban kicsikart vezetésből, s ekkor még úgy tűnt, a nyeretlenek csatájában Mészárosék szerzik meg első győzelmüket.
Hogy a végén nem így lett, az legkevésbé Jurgilason múlt. Az ugyancsak balti iskolán nevelkedett litván harcosságával és ponterősségével is kiemelkedett az Atomerőműből. Czigler távollétében a lepattanózásban is ő tartotta a frontot mindkét palánk alatt. Aztán az a bizonyos front, ha lassan is, de veszni látszott. Hiába volt a szünetben még elégedett Fodor edző, kezdett felőrlődni a magyar bajnok. Fáradtak a paksiak, pontatlanná váltak a dobásaik is. Különösen a távoliak. A sorra elrontott próbálkozások ellenére a hazaiak továbbra is erőltették e műfajt, ám összességében vérszegény 23 százalékos (6/26) hatékonysággal céloztak. Azért maradt még némi paksi előny a záró szakaszra is, ám a másik oldalon Kriisa és Pehka éppen az utolsó negyedben jött rá igazán a triplák "ízére”. Így persze nem volt meglepő, legfeljebb felettébb kellemetlen, hogy hosszú idő után átvette a vezetést a Tallinn. Amíg az ASE játéka szinte atomjaira hullott szét, aközben az észtek taktikusan, egyre magabiztosabban haladtak első sikerük felé. Hiába próbálkoztak a paksiak letámadással, majd indításokkal, szinte semmi, de semmi nem jött be.
"Hazai pályán tíz pont körül dobni egy-egy negyedben, ez nem teljesítmény. Nem értem, mitől estünk vissza. Rengeteget hibáztunk, a második félidőre fejben elfáradtunk” – kesergett a levonulásnál Fodor Péter. A vendégek viszont joggal örültek, hiszen úgy nyertek, hogy a végén hat percig nem engedélyeztek pontot a magyar bajnoknak, 12–0-ra hozták ezt a szakaszt. Ezt látva, végig morcos edzőjük is megenyhült. "Fiatal csapatom három vereség után végre idegenben tudott nyerni. A szünet után dőlt el minden, amikor is nagyon jól védekeztünk” – vont mérleget Andres Sober.