Az utolsó lépésre a céltól

Rég volt, de ami a legfontosabb, igaz volt, és most annak a kiütéses győzelemnek köszönhetően voltaképpen páholyból várhatjuk a maribori visszavágót. Ahol ugye a szlovéneknek nemcsak visszavágniuk kell, hanem többel kellene nyerniük álmaik megvalósításához, mint amennyivel nálunk kikaptak. A negyven pont azonban kosárlabdában óriási különbség, hogy a nagyságrendet a kevésbé hozzáértőkkel is érzékeltessük, körülbelül annyi, mint futballban a hat gól. És ugye az aranylábúak viadalain sem szokványos, hogy az otthon féltucatot vágó gárda idegenben egy hetest kapjon…
A lényeg a lényeg, bár matematikailag még nem biztos a továbbjutásunk a csoportból, az Eb-kvalifikációt jelentő második helyezés biztosnak tűnik, így hát biztosnak tűnik az is, hogy ünnepelhetünk majd Mariborban. Kétszeresen is, merthogy az egyik magyar kosarashölgy szép mérföldkőhöz érkezik: századik mérkőzését játssza a nemzeti színekben. "Ha pályára lépek” – tette hozzá mintegy pontosításként maga az ünnepelt, Ujvári Eszter. Mi meg annyit teszünk mindehhez hozzá, hogy mivel támadásban és védekezésben egyaránt képes nemzetközi szintű produkcióra, nem szokta őt csak úgy kihagyogatni csapatából az edzője. Aki történetesen ugyanaz a Rátgéber László, aki szerdán szövetségi kapitányi tisztségben ül majd a kispadon, tehát ha valaki, ő aztán igazán tisztában lehet Ujvári képességeivel.
"Mindenképpen győzelmet remélek. Úgy érzem, a mi csapatunk felkészülése nagyon jól sikerült, és bízom abban, hogy meg tudjuk ismételni a Finnországban nyújtott teljesítményünket” – mondta a jubiláló játékos, Akinek egyébként az utóbbi napokban bőven kijutott az ajándékokból, tekintve, hogy november 26-án, tehát a mérkőzést megelőző napon ünnepelte huszonhetedik születésnapját. És mivel a csapat a kedd java részét a Szlovéniába való buszozással töltötte, már hétfőn felköszöntötték őt társai, de hogy Ujvári ennek ellenére sem jár a fellegekben, sőt nagyon is földhözragadtak a gondolatai, azt a következő két mondat is bizonyítja: "Nagyszerű dolog, hogy századszor lehetek válogatott, az is, hogy most van a születésnapom, de ettől még ugyanúgy készülök, mint máskor. Márpedig én minden meccshez úgy állok hozzá, hogy győzni akarok.”
Nos, ha minden úgy alakul, ahogy azt az ünnepelt szeretné, még csak számolgatnunk sem kell, hiszen a magyarok győzelme még tovább egyszerűsítené az amúgy sem komplikált helyzetet. Rátgéber László szövetségi kapitány is amondó, nem azzal kell törődnünk, hogy mennyit őrzünk meg a tetemes előnyünkből, mert ez veszélyes lehet, hanem meg kell nyerni a csatát. Mert hát próbálkozhatnak a házigazdák bármivel, kedvezőtlen edzésidőpontokkal vagy éppen letámadással, nekünk a papírforma alapján meg kell vernünk őket, hiszen a magyar és a szlovén női kosárlabdázás igenis nem ugyanaz a kategória. Mi az elithez tarozunk, Jocicék meg nem, és erre számtalan bizonyítékkal szolgálhatunk a közelmúltból. Jó lenne ezt most újra nyomatékosítani.
Rátgéber egyetlen aggodolma az, hogy vajon ki tudták-e pihenni tanítványai a szombati, oroszok elleni gigászi küzdelmet, ami már ott és akkor látszott, hogy rengeteg energiáját felemésztette a társaságnak. "Pedig az ember meccs közben nem is veszi észre a fáradtságot… Esetleg másnap, amikor előjönnek a kék-zöld foltok” – állította Károlyi Andrea, a magyar női válogatott csapatkapitánya, egyben legveszélyesebb embere. Aki remélhetőleg az előző két meccshez hasonlóan ezúttal sem adja alább húsz pontnál, és ha így lesz, nagy baj nem lehet. Ha pedig társai is akadnak, például valamelyik centerünk is hozza magát, semmi baj sem lehet.