Még van remény!

A szerdai lengyel-magyar (88-65) után hülye gondolatai vannak az embernek. Fiúk lettetek volna mindig ilyen rosszak és unalmasak és akkor ne kellett volna ekkorát csalódnunk! Inkább senkivel ne hitették volna el az olimpiai döntős franciák ellen, hogy Európa élmezőnyébe tartoztok, inkább ne dobogtattok volna meg annyi szívet, inkább ne harcoltatok volna olyan csodálatosan, s akkor a kutyát se érdekelt volna mit csináltok Lengyelországban. Lett volna egy könnyű szerda esténk, kis vacsora, Bajnokok Ligája a tévében külföldi csapatokkal, fogmosás, alvás. De ez így mérhetetlenül elszomorító, rátok se ismertünk azok után, hogy tavasszal, sérülésektől tizedelve, belviszálytól meggyötörve kékre-zöldre vertétek itthon a lengyeleket és az észteket, egy hete pedig a gallokat is.

Mivel ezeken a meccseken bebizonyítottátok, hogy van szívetek és eszetek ehhez a játékhoz, most már felelősek vagytok nemcsak magatokért, nemcsak a kosárlabda-sportunk fejlődésért, hanem azért a sok-sok magyarért is, aki rajongani kezdett értetek. Van remény!

Miután a négy legjobb csoportharmadik is továbbmegy, tekintsük át, hogy állnak a többi hatos fogatban, a velünk egy cipőben járók. Fontos adalék: Magyarország 4 győzelemmel és 4 vereséggel áll a D-jelű szextettben Franciaország és Lettország mögött.

Az Á-soknál a törökök a harmadikok 6-2-es mutatóval. Januárban kétszer odahaza meccselnek, az egyik látogató Hollandia, úgyhogy tovább is mehetünk. A C-ben Bosznia a harmadik, 5 a 3-hoz a győzelem-vereség rációja, az újévben az íreket fogadja, úgyhogy bottal üthetjük a nyomát. Míg a D-ben a mieink egy hét alatt tönkretették, addig az E-ben a szlovénok kijavítgatták a mérlegüket: 3-3-ról 5-3-ra tornázták fel. Anglia után Oroszországot is legyűrték – ilyenek ezek a szlovénok. Januárban lenéznek az olasz csizmába, majd a cseheket fogadják, ebből esetleg még lehet valami, de olyan nagyon ne bízzunk benne.

Az ABC-t (no nem az élelmiszer és italboltot) jól ismerőknek fel tűnhetett, hogy kimaradtak a B-sek. Itt van a mi kis barátunk: Izrael, egy másik önsorsrontó ország. Egy hete még, Magyarországgal együtt, 4-2-vel, kecsegtető helyzetben várta a sikeres folytatást, de csak várta, nem tett érte semmit. Pedig honfitársainknál is kényelmesebb helyzetben volt, kétszer pályaválasztóként lépett fel – tán rossz pályát választott. Előbb a réges-rég kiesett Belgiumtól sikerült kikapnia, majd Spanyolországtól, vagyis süllyed lefelé, mint a balta foka, országunkkal párhuzamosan. 2003-ban a hibátlan Görögországhoz utazik, majd Romániát látja vendégül – az előbbi találkozás a mi igazi esélyünk.

De – analízisünkhöz méltó fogalmazással – akkor és csak akkor, ha Magyarország megveri Fehéroroszországot és Észtországot. Mást nem üzenhetünk Varga Mátyás tanítványainak, mint az ismert szurkolói transzparens: HARCOLJATOK ÉRTÜNK!