A Postás mindent megtett

Ehhez jött még az is, hogy a szállodából a csarnokig kereken egy óra volt az út autóbusszal. Az oroszok persze azt mondták erre, nincs messze, soproni léptékkel mérve viszont ez nagyjából egy Sopron-Bécs útnak felel meg, és az ilyesfajta ingázás nem igazán szolgálja a mérkőzésre való ráhangolódást az élsportolóknál… A szamarai csarnokban uralkodó körülményekkel, a talajjal, a gyűrűvel viszont nem ártott megismerkedni. Ennek megfelelően a meccs napjának délelőttjén is trénigezett a Postás a "tett” helyszínén, azaz mindent egybevetve három órányi utazás – szálloda-csarnok-szálloda, majd a meccs előtt szálloda-csarnok – után ki megfázva, ki lázasan lépett pályára soproni részről. Fodor Csilla sérült lábával csupán néhány percet tudott vállalni, Csákány Emőke pedig az orosz kosarasok mellett nemcsak dobóhelyzethez jutott nehezen, hanem levegőhöz is. Az első negyedben még jól tartotta magát a Volgaburmas ellen hazai pályán kilenc ponttal nyerő Postás, ám a második tíz percben kijött a soproni lányokon a rengeteg utazás okozta fáradtság, no meg a betegség okozta gyengeség. Így Rahmatulina, valamint a közelmúltban igazolt amerikai center, Sutton-Brown jóvoltából elhúzott a Szamara, miközben Imamovics mindössze kilenc percet a pályán töltve kipontozódott. A nagyszünetbéli hosszabb pihenő kifejezetten jót tett a zöld-fehéreknek, akik elképesztő lelkierőről tanubizonyságot téve Eördögh Edit és Papp Krisztina kosarainak, no meg a némiképp feljavult védekezésüknek köszönhetően tíz pontra zárkóztak fel. Ám a befejező tíz percre elfogyott az erő, és Mabika, valamint Artyesina találataival végül húsz pontos győzelmet arattak az oroszok, így ők jutottak tovább, a Postás pedig csoportmásodikként kiesett.

Mestermérleg
Meszlényi Róbert: – Büszke vagyok a csapatra, mert a lányok kihozták magukból, amit itt, ilyen körülmények között lehetett. Megítélésem szerint a Szamara a végső győzelemre is esélyes.