Otthon fogadnák a riválisokat

"Nem is pályázatot, inkább egy szándéknyilatkozatot küldtünk el a nemzetközi szövetség északi régiójának központjába, Vilniusba – mondta Kovács László, a kaposváriak első embere. – Tettük mindezt annak ellenére, hogy a FIBA szigorúan vett előírásainak nem felelünk meg, hiszen nem rendelkezünk háromezer nézőt befogadni képes csarnokkal. Ennek ellenére reménykedünk benne, hogy megrendezhetjük a négyes döntőt.”
Nem tartja elképzelhetetlennek a "somogyi sikert” Bodrogváry Iván, a honi szövetség főtitkára sem. A sportvezető a napokban tért haza a vilniusi végrehajtó bizottsági ülésről, amelyen természetesen igyekezett kitaposni az utat a magyar rendezésnek. "Napokon belül megszületik a döntés, és én mindent meg fogok tenni, hogy Kaposvár legyen a helyszín – így Bodrogváry. – Ha úgy tetszik, lobbizni fogok az ügy érdekében.”
Nem sokon múlt, hogy a kupa négyes döntőjében két együttes képviselje hazánkat, hiszen az Albcaomp is közel járt a továbbjutáshoz. Sterbenz László legénysége a harmadik negyedben nemcsak ledolgozta a Leverkusen otthonában összeszedett tizenhárom pontos vereséget, hanem összesítésben már néggyel járt előbbre riválisánál.

"Elég volt néhány hiba, amire azon nyomban lecsaptak a németek. Leindítottak bennünket, könnyű gólokat értek el, rendkívül higgadtak voltak”–vélekedett a mester, utalva arra, hogy pikk-pukk, amilyen gyorsan jött, oly viharsebességgel ment el az előny. Sokáig semmi jel nem utalt arra, hogy kitárulna a Final Four kapuja az Alba előtt: három amerikai légiósa húzta a Bayer szekerét, a letámadás nem ízlett a mieinknek, gyorsak, pontosak voltak a vendégek. A nagyszünetet megelőzően ébredtek Halmék, hogy aztán a folytatásban őrült rohanásba kezdjenek. Matus vezérletével (jól játszott az irányító, félreértés ne essék, de Boros és Theisz hiányát megsínylette a csapat) hozták lázba a fehérváiak a csodára áhítozó publikumot, végre bejöttek a triplakísérletek, a németek letámadásos takitkáját sikerült ellenük fordítani, a Benczét váltó Góbi Lapovval remek centerkettőst alkotott, ráadásképpen az összes lapattanó a hazai kezekben kötött ki.
"Nem estünk kétségbe ekkor sem, ennek, no meg egy kis szerencsének köszönhetjük a továbbjutást” –így a 24 pontig jutó, a Bayert a csávából kihúzó Best, aki a sajtótájékoztatón mosolyogva reagált az NBA-t firtató felvetésre, "Jó lenne…”, mondta. Ha mindig így játszana…
Amúgy a statisztikai adatok árulkodóak: hiába nyerte a lepattanó párbajt 40–18-ra a magyar gárda (a 40-ből 15-öt az ellenfél palankja alatt gyűjtöttek össze Harték!), ha a mezőnyből (61–47 százalék) és a büntetővonalról (90–77) is sokkal pontosabbnak bizonyult a sorozatban a Kaposvár otthonában –igaz, a villámléptű Best nélkül – 29 ponttal kapituláló germán csapat. A Bundesliga neves képviselőjét öt ponttal így is legyőzte az Albacomp (különösen fájó így az idegenbeli bírói nyomás, az azt eredményező vereség), nem marad más tehát hátra, újra a somogyiaknak kell kezelésbe venniük a gyógyszergyáriakat. Meseszép volna, ha mindezt saját csarnokukban tehetnék Dzunicsék.