Simon Balázs új oldala

– Alaposan felkészültem belőle – kezd bele Simon Balázs. – Sztojan Ivkovics és az edzőm, Goran Miljkovics rengeteg tanáccsal látott el a meccs előtt, és el is kélt a segítség, hiszen a horvát fiú valóban remek játékos. Gyors, jól cselez, látszik rajta, hogy egy igen erős csapatból került Szolnokra.
– Az első félidőben nem is igen boldogult vele.
– Így van, mindössze két pontnál jártam, aztán a szünetben szóltak, hogy vállaljak bátrabban. Gyorsan be is esett három triplám, és ez nagyon jót tett az önbizalmamnak. Szerencsére ekkortájt összeállt a védekezésünk is, és azzal, hogy Anzulovicot kikapcsoltuk a játékból, kicsit összekuszálódtak a szolnoki szálak.
– Nézzük azokat a triplákat. Korábban mintha visszafogottabb lett volna.
– Sokkal többet vállalkozom, ez tény. A fehéroroszok elleni válogatott meccsen jól ment a játék, önbizalmat szereztem, amit aztán tovább erősített az Albacompnak dobott huszonkilenc pontom. Érzem, hogy a többiek is bíznak bennem, ha kevésbé megy, akkor is tömnek labdával, és mostanában el is merem vállalni a helyzeteket. A hárompontosok? Újra csak azt mondom, önbizalom kérdése. És mostanság élek is a lehetőségekkel.
– Ebben az esztendőben még veretlen idehaza a Kaposvár, ám nem sokáig ülhetnek a babérjaikon, hiszen szerdán jön az újabb rangadó, ezúttal Zalaegerszegen.
– Bízom benne, hogy ott folytatjuk, ahol Szolnokon abbahagytuk. Úgy érzem, nekem is, a csapatnak is megy a játék, és bár nem lesz könnyű nyernünk, nem is olyan régen a Magyar Kupában már bebizonyítottuk, hogy tudunk győzni Zalában.
– Egykori állomáshelyén. Mondja csak: különleges-e még önnek egy egerszegi derbi?
– Maga a meccs már nem az. Három és fél évig voltam a ZTE kosarasa, természetesen ma is sok barátom van a városban, de a pályán már nem érzem, hogy a korábbi csapatom az ellenfél. Úgyhogy nyugodt szívvel mondom, nem szeretném, ha szerdán véget érne a nagy sorozatunk.