Körmend: sima ügy volt

A helyiek nagy bánatára minden úgy folytatódott, ahogy egy hete a Körmend diadalánál ugyanitt abbamaradt. A vasiak centerposzton játszó bedobói már az első percekben beköszöntek három hármassal, és a ZTE zavarát mutatta, hogy Toya egy ügyes lefordulás után zsákolással tudta befejezni a védők közötti betörését. A másik oldalon viszont a támadóidő utolsó másodperceiben kellett valakinek reménytelen helyzetben vállalkoznia, sőt, sorra ellenfélhez kerültek Kámánék átadásai. A nyeregben lévő vasiak ezekből az ajándékokból tetszetős, gyors indításokat vezettek, és már a 7. percben 10, a második negyed közepére pedig 15 pontos előnyt loholtak össze.
A Körmend védőpalánkjánál hideg céltudatossággal csépelte Nisavicsot és a centerposzton fizikai fölényben lévő Cseranicsot. Bizony, a játékvezetőktől a szerb idegenlégiósok hiába várták, hogy a szabályok szellemében büntetőkhöz jussanak. A 18. percben a "sporik” kezéből kicsúszó mérkőzés az egész párharcot eldöntő momentumához érkezett. Cseranics sokadszor veszítette el a labdát úgy, hogy több körmendi gyötörte, és mégsem szólt a síp. A középjátékos elvesztette a fejét, és vehemensen reklamált, mire előbb technikai hiba, majd kiállítás lett a "jutalma”. A legjobbját elvesztő ZTE esélye így minimálisra csökkent.

A megítélt büntetők sora után húsz fölé nőtt a különbség, a körmendi publikum pedig tombolva kezdte meg az ünneplést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a ZTE védekezése, támadása is eléggé görcsös volt. A lelki teher, a könyörtelen ellenfél már az első félidőben padlóra küldte a zalaiakat, miközben a szürkeruhások talán túlságosan tekintélyelvűen a hazaiakhoz hasonlatos teljesítményt nyújtottak.
Természetesen a szünet után sem történt csoda, Némethék higgadtan megvárták a biztos helyzeteket, miközben a hazaiak erőlködtek. Toya és Toroman együtt már harminc pontnál járt a harmadik negyed végén elhibázott dobás nélkül, ugyanakkor az ellenfél csak araszolt a negyvenedik pontja felé.
A tét nélküli utolsó percek leginkább a kispadosokról szóltak. McClendon és Bencze elkeseredetten faragta a hátrányt, de a Zalaegerszeg akciói továbbra is ritmustalanok voltak, a védekezésben a besegítések után pedig sokszor dobhattak üresen távolról a vasi mezőnykosarasok. Ezen a mérkőzésen is 11 triplát dobtak, akárcsak a párharc második állomásán Körmenden. Trummerék esetenként látványos játékkal nyerték meg a találkozót, pengés támadásaik és kellemetlen, csibészes védekezésük esélyt sem adott az alapszakasz után megtorpanó, lelkileg öszszetört másik dunántúli meglepetéscsapatnak.
Ha a Körmend ezt a stílust a legjobb négy között is érvényesíteni tudja, bárkit megtréfálhat. A hazai szurkolók gyorsan elhagyták a csarnokot, s bár nem zárták szívükbe sem az ellenfelet, sem a játékvezetőket, az ajtón kinézve valószínűleg mindannyiuk elismerte, hogy a szomszédváriak megérdemelten abszolválták a továbbjutást.

Mestermérleg
Nikola Lazics: – Láthattunk egy csapatot, amely kosárlabdázott és egy másikat, amelyik szenvedett. Az első vereség óta nem tudunk magunkhoz térni, az alapszakasz jó játéka után katasztrofálisan sikerült a rájátszás, és ez utóbbi teljesítményünk miatt oda az év rengeteg munkája.
Zsebe Ferenc: – A csapat elszúrta három hónapos adriai turnémat, most maradnom kell még a Rába-parton. Természetesen nem sajnálom…