Ujhelyi: minden rajtam múlik

Még mielőtt azonban bárkit is félrevezetne a fiatal center mondata, gyorsan tegyük hozzá: szavai csak az alkalmazkodás nehézségeiről szóltak, amúgy nyilván elégedett a helyzetével, hiszen lehetőséget kapott a szereplésre a WNBA-ben. Amit pedig sokan a sportág női szakága elitligájának tartanak, nem is alaptalanul, hiszen az olimpiai bajnoki címvédő Egyesült Államok álomcsapatnak titulált válogatottja innen verbuválódott.
Szóval, Ujhelyi előtt megnyíltak a kapuk, amihez először is az kellett, hogy jó és kiegyensúlyozott játékával felhívja magára a figyelmet a tengerentúli egyetemisták pontvadászatában, aztán az, hogy felkerüljön a draftlistára, és persze hogy legyen olyan WNBA-együttes, amely igényt tart rá. Hát volt. Először a Phoenix Mercury, amely néhány nappal később átengedte játékjogát a Detroit Shocknak, ott a 23 esztendős magyar lány bekerült a szűkített keretbe. "De az a vicces, hogy most sem garantált a helyem a csapatban, bármikor hazaküldhetnek, igaz, az edzők mindig hangsúlyozzák, mennyire szeretnek és eszük ágában sincs megválni tőlem” – reagált érdeklődésünkre, hogy van-e már garantált szerződése.
"Nem Detroitban van a szállás, hanem úgy negyvenpercnyire a várostól. Na nem a semmi közepén, hanem egy apartmankomplexumban, de itt nincsenek felhőkarcolók. Amit önmagában nem is bánok, bár azért nem lenne rossz, ha néha el lehetne menni valahová, az edzésekre viszont csak tizenöt-húsz percet kell utazni – mesélt mostani körülményeiről a BSE egykori reménysége. – Az elején egy hétig napi két edzésünk volt, de most már csak egy van, ami általában jó kétórás. Illetve, ha hozzáveszem a nyújtást és az erősítést, eltart három-három és fél óráig is.”
Áttérve a WNBA idei rajtjára, amin már túl is vagyunk, de Ujhelyiék még nem léptek pályára, Petra elmondta, szerinte csak rajta múlik majd, mennyit játszhat: "Úgy látom, a harmadik center leszek Sheryl Ford és Ruth Riley mögött. Az előszezon meccsei viszont nem lehetnek mérvadóak ebből a szempontból, mert akkor még nem volt teljes a csapat, azóta három lány is érkezett.” Pusztán érdekességképpen: az Ujhelyi által megemlített Riley nemrég még a spanyol Valenciát erősítette, és ebbéli minőségében nálunk is megfordult már a GYSEV euroligás ellenfeleként.
Visszatérve írásunk főhőséhez, a 2003-as WNBA-idény két magyarjának fiatalabbika összességében elégedett az eddigi teljesítményével. "Sikerült felvennem a ritmust – mondta, ami arra is utal, helyén van az önbizalma, nincs megilletődve –, de szeretnék több pontot dobni, mint a gyakorlásokon, amelyeken nagyon sokat játszunk.” Lám-lám, micsoda egyszerű edzésmódszer dívik odaát. Na de az eredmények önmagukért beszélnek, és ez is arra utal, hogy a WNBA-be eljutó kosarashölgyeket már kész játékosoknak tartják.
Kicsit előretekintve felvetettük Ujhelyi Petrának, belefér-e idejébe a válogatottbeli szereplés, egyáltalán tervezi-e, hogy hazajön a nemzeti együttes kedvéért a profibajnokság augusztus utolsó napjaiban véget érő idénye után. Furcsa felelet érkezett: "Persze, de egyelőre senki sem keresett meg a szövetségtől.”
Azért ez luxusnak tűnik, főleg annak fényében, hogy Európa-bajnokságra készül a magyar csapat, és a szeptember második felében esedékes kontinensviadalon az olimpiai részvétel jogát is kivívhatja. Ráadásul a centerposzt a keret leggyengébb láncszeme, ahol kiesett az egyik alappillér, az anyai örömök elé néző Béres Tímea. Ebben a helyzetben igazán megereszthetnének legalább egy telefont az illetékesek Amerikába – ha kell, szívesen megadjuk a számot…