Gondban Denis Toroman

– Azok után, hogy bajnokok lettünk, hét konkrét ajánlatom is volt, de hatot visszamondtam, mert az Avellino horvát-macedón mestere többször is kijelentette: én kellek a csapatába – hallhattuk Toromantól, aki örömmel állt a Nemzeti Sport rendelkezésére. – A legapróbb részletekig megegyeztünk az olaszokkal, aztán egyhetes avellinói tartózkodás után elém raktak egy olyan szerződéstervezetet, amely gyakorlatilag minden lényeges pontjában eltért a korábbi megállapodásunktól. Nem írtam alá, néhány nappal később pedig megszerezték helyettem Komazecet és Sesart, akiket egyébként kiváló játékosoknak tartok.
– Mihez kezdett ezek után?
– Hazatértem Zágrábba, ám nem sokkal később menedzserem, Zvonko Topic szólt, hogy a szlovén Geoplin Slovan szívesen látna. Azon túl, hogy a horvát–szlovén politikai kapcsolatok manapság nem a legoptimálisabbak, ráadásul a Slovannál már korábban is sokallták a klubban játszó horvátokat, az is probléma volt, hogy visszalépett az ottani főszponzor, így a megbeszéltekhez képest ötven százalékkal kevesebbet kerestem volna. Ezért hazatértem Szlovéniából is, így maradtam a nyáron csapat nélkül.
– Mi a helyzet a szintén szlovén Novo Mestóval? Többen tudni vélték ugyanis, hogy ott folytatja.

– Amikor eldőlt, hogy a Szolnok tavalyi mestere, Zoran Martic lesz a gárda új edzője, szólt, hogy játsszak nála. De ez még a nyár elején történt, én pedig száz százalékig biztosra véve az avellinói szerződést nemet mondtam Marticnak, akit egyébként azóta már felállítottak a Krka padjáról.
– Lássuk be, nem hétköznapi, hogy egy bajnoki döntő legértékesebb játékosa a következő évadban állás nélkül maradjon.
– Ki is rúgtam Topicot, úgyhogy most se csapatom, se menedzserem.
– És láthatóan ez még nem minden…
– Igen, sérült a jobb bokám, Zágrábban nem figyeltem eléggé, és egy rossz ugrómozdulatnál alám fordult. Mindazonáltal nincs nagy baj, néhány nap múlva már elkezdhetem az edzéseket.
– Melyik csapatnál?
– Na látja, ez az, amit magam is nagyon szeretnék már tudni.