Csoda, melyet PVSK-nak hívnak

A nyitány mindenesetre ezt ígéri. Még a franciaországinál is mesésebb, ahogy kezd, s ahogy küzd a PVSK. Kizárólag a jegyzőkönyv szerint van két csapat a pályán, valójában csak öt fehér mezes varázsol. Ambrus, Branzova és Tranquilli lát hozzá a pontgyártáshoz rakétasebességgel, miközben odaát a tanácstalanság az úr. Majd’ négy percig tart a csoda, ám ajándék "11-esről" nem beszélhetünk, valamennyi találatért megküzd a vendéglátó. Gyanítjuk, hogy az idők végeztéig nem tartható a "csak pécsiek dobnak kosarat" állapot, de hogy ilyen kínos fordulatot vegyen a találkozó… Godin, Grgin-Fonseca és Poto vezérletével riválisa után lódul a Bourges, s tucatnyi perc elteltével már vezet. Szinte hihetetlen, de igaz: Pécsett igen szokatlan tempóban szórja a kosarakat a vendég, amely a négyperces góliszonyt köve-tően hat perc alatt huszonegyet hint. Rátgéber nem tehet egyebet, "belenyúl" a meccsbe, érkezik Boiko, Keller, majd nem sokkal később Szakács is. Utóbbi nem is vesztegeti az idejét, ragyogó triplájával csöppnyi lélegzethez jut a Pécs. A viharos rajt idején ki hitte volna, hogy ennek is tudunk majd örülni?
Sebaj, a lényeg, hogy mindig akad valaki, aki továbblendíti a hazaiakat. Amikor a centerek valamivel halványabbak, meglódul Tranquilli, a kis ausztrál, aki egyetlen mezőnydobását (5/5) sem hibázza el a szünetig. Ami azt illeti, kincset ér minden pontja, tudniillik foggal-körömmel harcolnak a franciák. Az amúgy szokás szerint hangyaszorgalommal dolgozó Iványi a harmadik felvonásban sem találja meg megszokott dobóformáját, még szerencse, hogy ezekben a percekben nem megy a Bourges-nak sem. Hatpontos pécsi előnynél (48–42) viszonylag hosszan elidőznek a felek, majd Branzova töri meg a jeget, miután a palánk alól célba juttatja Iványi labdáját.
Nyolc pont. Nem megnyugtató, de a semminél jóval több. Apró szépséghiba, hogy a negyed vége – immár hagyományosan – a franciáké, akik szempillantás alatt minimálisra faragják a hátrányukat. Egy bizonyos: az exsoproni Poto és gall (esetleg szerb, litván vagy horvát) társai nagyon is hisznek a harmadik találkozóban. Hazai oldalon állandósulni látszik a probléma: Iványi nem céloz túlságosan pontosan, a többiek pedig félve vállalkoznak. Nem úgy a CJM kosarasai. Szép (illetve, dehogy is szép!) lassan jön föl a Bourges, Drljacsa révén pedig már vezet. Másfél perc van vissza. 2–0, vagy 1–1? Ég és föld. Betalál Dumerc is. Baj van. Több ezer pécsi szurkoló kezd bele: "Soha ne add fel, soha ne add fel!" Lehet, hogy késő? Nem az!

Branzova ugyanis csodálatos. Egy másodperccel a vége előtt, hárompontos hátrányban odaáll a büntetővonalhoz. Az első jó. A második is beszédül. A csarnok elnémul, mintha egy lélek sem lenne. A bolgár center összpontosít – és a harmadik dobását is beszórja. Elképesztő. Jöhet a hosszabbítás. Amely nem kevésbé izgalmas. Szinte végig egy-két ponttal vezet a Pécs, majd Iványi csempészi be a gyűrűbe a labdát, ragyogó mozdulattal. Már-már azt hinnénk, hogy megvan a meccs, ám Keller két büntetőt hibáz, s hat másodperccel a vége előtt Dumerc szintén kettőt dobhat.
Csak az első megy be! Azaz egy pont megmarad. Pont az az egy, amire akkora szükség van. Amely nélkül nincs döntés. S amellyel mennybe megy, de legalábbis mennybe mehet a Pécsi Vasút.

Mestermérleg, vélemények a mérkőzésről: Szóról szóra