Lassan gyülekezett a fehérvári publikum, tíz perccel a sípszó előtt jószerével még félház sem volt a csarnokban.
Lehet, hogy a hazai drukkerek fejében már a következő, a jóval nagyobb erőpróbának ígérkező, ASE elleni csata járt, de ehhez természetesen teljesíteni kellett a nyírségiek elleni harmadik öszszecsapást. Már az első percekben látszott, hogy az Albacomp nem követi az előző két mérkőzés "hagyományát". Pavlovics triplájával még vezetett a Nyíregyháza, de utána Borosék folyamatosan termelték a pontokat, és a játékrész felénél már 20–9-re vezettek. Hiába küzdött az örökifjú Krivacevics, ezúttal Bencze és Lapov mellett esélye sem volt. Jellemző a hazaiak fölényére, hogy a vendégek négy percig képtelenek voltak a kosárba találni, akkor is csak egy gyűrűről épphogy becsorgó labdát értékesített Kollár. A folytatásban kissé visszavett a sebességéből az Alba, ám a zöld-fehérek erejéből így is csupán egy-egy eredményes akcióra futotta. Feltűnő volt az előző találkozókon rendre jól teljesítő Toya gyengélkedése. Csendes játszadozással telt a következő negyed, a nyíregyháziak próbálkozásai meddőnek bizonyultak, ugyanakkor a hazaiak játéka nemcsak látványos, hanem hatékony is volt. A 26. percben már 36 pont volt a fehérváriak előnye, és ebbe még az is belefért, hogy néha túlcifráztak egy-egy támadást.
Számított-e ekkora különbségű győzelemre? – kérdeztük Farkas Sándortól, a hazaiak trénerétől. – Most igen. Nem szoktam ilyet mondani, de a nyíregyházi mérkőzés után "elkaptuk a fiúkat", és azt hiszem, ez hatott. Ez a meccs már az ASE elleni sorozat előkészületét is szolgálta, innentől kezdve a játékosainknak már harcosokká kell válniuk.
