Igaz az, hogy tavaly azért szerződött Pécsre, mert végre bajnok szeretett volna lenni? kérdeztük a női bajnoki finálé 8456-os hazai győzelemmel végződő első összecsapása után Ambrus Erzsébetet, a MiZo-Pécsi VSK erdélyi származású centerét, aki az előző évad ezüstérmesétől, a Soproni Postástól került a baranyaiakhoz.
– Igen, így van, az még hiányzik, nem voltam még soha bajnok. – Pedig, ha emlékeim nem csalnak, elég régóta játszik már Magyarországon. – Immár tizenhárom éve. A Diósgyőrben annak idején néhányszor odakerültem a tűz közelébe, de végül ott is csak Magyar Kupa-aranyakat sikerült begyűjtenem. – Nézzük az idei finálét! Mit gondol, miért volt hétfőn ekkora különbség a két csapat között? – Elég keményen kezdtünk, a szolnokiak pedig nem kapták el a fonalat, és sokat hibáztak. Ám ebben szerepe volt a védekezésünk agresszivitásának, ami meghatározta a játék képét, és az nem sokat változott a későbbiekben. – Mit tippel, mi lesz a párharc végeredménye? Továbbra is simán alakul majd a döntő?
Ambrus Erzsébet vezére volt a döntô elsô meccsén remeklô Pécsnek (Fotó: Laufer László)
Ambrus Erzsébet vezére volt a döntô elsô meccsén remeklô Pécsnek (Fotó: Laufer László)
– Úgy gondolom, minden mérkőzés teljesen más, a következő is nulla nulláról kezdődik, és nagyon nehéznek ígérkezik. Az, hogy most húsznál többel nyertünk, nem sokat jelent, különben is, hazai környezetben a Szolnok is nagyon veszélyes. – Sokakat meglepett, hogy hétfőn center létére dobott egy hárompontost. – Engem nem, hiszen nem áll távol tőlem ez a műfaj, be tudom dobni a triplát. De úgy vagyok vele, ez nem az én dolgom, ezért csak akkor szoktam vállalni, ha nagyon egyedül hagynak. – Edzője, Rátgéber László azt mondja, már régóta nem egészséges, mégis mindig vállalja a játékot… Hogy van most a makacs vádlisérülése? – Köszönöm, egyre jobban. Ezen a meccsen már nem is zavart, eszembe sem jutott játék közben, egyáltalán nem kellett foglalkoznom vele. Korábban viszont tényleg gyakran fájt, főleg a hosszabb lépéseknél.
