Könyörtelen a két Wallace

A trágár tirádát, ami legutóbb az indianai közönségnek szólt, mélyen magába temette, inkább a támadójátékára összpontosított, és lám, hattal több pontot szerzett, mint a két indianapolisi mecscsen összesen. Kerek húszasára – meg Richard Hamilton hasonló zsákmányára – építve a Pistons meg is fordította a Pacers elleni keleti finálé állását.
A magyar idő szerint csütörtökre virradóra rendezett meccs első két támadása időtúllépés miatt futott zátonyra – tán érthető, miért jellemezték "szinte nézhetetlennek" a meccs java részét az amerikai tudósítások… Az előadás élvezhető része a pontokban valószínűtlenül gazdag hajrá volt, amikor is a Pacers Austin Croshere zsákolásával, egy 10–0-s roham végén feljött egy pontra (76–75). Wallace-ék (a 8/15-tel termelő Rasheed mellett Big Ben is 7/8-at hozott, nem beszélve a lepattanókról) ekkor szorosabbra vonták a védelmi gyűrűt, és szép lassan ismét elaraszoltak ellenfelüktől.
"Azt hittem, mi tartottuk őket kilenc ponton, a végén aztán láttam, hogy ők minket. Ennek fényében azt kell mondjam, némi szerencse is szükségeltetett ehhez a győzelemhez" – emlékezett vissza Wallace csapata második negyed eleji, nyolc percen át tartó pontcsendjére. "Túl sok jó dobónk van ahhoz, hogy ne forduljon a kocka. Messze nincs még vége!" – biztatta eközben magát és társait az indianai Jermaine O’Neal.

---- N ---- &