Sima Pistons-siker

Az előzetesen többre taksált kaliforniaiak harmatgyenge produkcióval rukkoltak ki, egyik arany-lila játékos sem tudta megközelíteni azt a nívót, amelyre egyébként képes.
"A félidőben mondtam a fiúknak, hogy szégyenletesen gyengék, aligha játszhatnának ennél roszszabbul. De hozzátettem: ez csak egy mérkőzés, nem az egész döntő, a következő napokban rendezzük sorainkat, és mindent helyrehozunk a negyedik találkozón" – szólt egyszerre keserűen és bizakodva Phil Jackson, a meccs folyamán végig hátrányban lévő Lakers vezetőedzője. Tanítványai szinte valamennyi fontos mutatóban alulmaradtak a házigazdákkal szemben, rosszabbul tüzeltek a mezőnyből (36.5–40.8 százalék) és a büntetővonalról (61.5–70), mint a Pistons, kevesebb lepattanó, lecsorgó labdát gyűjtöttek be a palánkról (39–51), és többször adták el a labdát (16–11) ellenlábasuknál. Egyedül az asszisztcsatát nyerték meg 19–17-re…
Az első két összecsapáson parádézó Shaquille O’Neal, Kobe Bryant kettősre rá sem lehetett ismerni ezúttal: ketten együtt 25 pontot hoztak össze úgy, hogy előbbi mindössze egyszer talált gyűrűbe a második félidőben (annak is a legelején), utóbbi pedig csak a harmadik periódus közepe táján szerezte meg első mezőnykosarát. "Nem sziporkázhatnak mindig, ők is csak emberek, nekik is csak vér folyik az ereikben" – jegyezte meg Rasheed Wallace, a Detroit erőcsatára.

Ami nem változott a döntő első két mérkőzéséhez képest: a Pistons vezére Richard Hamilton és Chauncey Billups volt; Ben (11) és az említett Rasheed Wallace (10) szépen kapkodta a lepattanókat; az első NBA-bajnoki címére áhítozó két Lakers-veterán, Gary Payton és Karl Malone mintha a parketten sem lett volna – az erőcsatár tényleg nem sok időt töltött a pályán, a térdsérülése miatt csupán 18 percet pattogtatott.
Az 1985. június 20-án született szerb-montenegrói Darko Milicsics kétpercnyi lehetőséget kapott Larry Browntól, ezzel ő lett az NBA-finálék történetének legfiatalabb résztvevője.