A lényeg: lendületbe jöttek

Sebaj. Majd a fiúk, a fehér mezes fiúk feltüzelik a publikumot. Merthogy a jó rajtnál semmi sem lehet fontosabb, győzelemmel kezdeni az Európa-bajnoki középdöntőt majdhogynem kötelező. Még akkor is, ha Belgium még véletlenül sem intézhető el egy vállrándítással, igenis erős, masszív kis együttesről van szó, amelyre nem jellemző, hogy olcsón adná a bőrét.
No de azért ez az elszántság talán mégis túlzás egy kicsit… Van den Spiegel, az ellen legmagasabbja például zavartalanul korzózik a palánkunk környékén, s ha már arra jár, szórja is rendesen - a Rómában profiskodó óriás pontjaival vezet a látogató. Zsoldos, a tétmeccsen debütáló magyar kapitány érzi, hogy Báder ezúttal kevés Van den Spiegel ellen, így már a 6. percben érkezik Czigler, a paksiak "Lacikája". Lesz is rend gyorsan, a belga hatalmasság móresre tanítása kifejezetten jól jön a lassan-lassan belelendülő magyar egylet számára. A két légiós, Németh és Simon felel a pontokért ekkortájt, majd Sitku és Czigler kapja el a fonalat, utóbbi jegyzi a negyed slusszpoénját is: egy, a rivális kezéből elcsent labdát emel gyűrűre a dudaszó pillanatában. Így máris szebb az összkép, pedig ekkor még nem is sejtjük, hogy micsoda dolgok vannak kialakulóban, védekezésben is. Egészen pontosan arról van szó, hogy szinte áttörhetetlen falat emel a gyűrűje elé a Zsoldos-sereg, ha nem esne Sergeant triplája, már-már azt hihetnénk, teljes visszavonulót fújtak a belgák. Az egerszegi Kámán érkezik, és triplával köszön be, mire a különbség egyre inkább hasonlítani kezd arra, amit a csarnokot megtöltő paksiak (meg körmendiek, kaposváriak) óhajtanak.

Tetszhet a látvány a jelenlévőknek a harmadik felvonás elején is, Németh ugyanis lélegzetelállító magánszámmal jelentkezik. Egy dupla, aztán egy hármas, majd egy közeli gól, megjegyzésként csupán annyit, mindezt hetven másodperc leforgása alatt. Így duzzad az előnyünk tíz pontról tizenötre, minekutána már azt sem nagyon bánjuk, hogy a fáradó (mondjuk, megdolgozták rendesen a mieink…) Van den Spiegel helyett ezúttal Beghin, a másik center villog.
Ám ragyogó teljesítmény akad a másik oldalon is. Ott van mindjárt Fodor, kinek erejéből a megszokott hallatlan mezőnymunka mellett a második tripla elsülylyesztésére is futja, vagy Simon, aki szintén a messzeségből juttatja célba a labdát. Érezni a társaságon, hogy feloldódott minden gátlás, fut, robog a szekér, ezt a győzelmet már senki sem veheti el Sitkuéktól. A harmadik negyed vége már show a javából, a vendégek is úgy vannak vele, csak úszszák meg nagy ruha nélkül. Örömmel jelentjük, nem teszik, és ez bizony köszönhető Benczének is, aki a magyarok közül tizenegyedikként száll be a játékba és villámgyorsan összeszorgoskodik magának nyolc pontot (később még Dénes is betalál). De nem is ez a fontos, hanem az eredmény. A fölényes diadal. És vele az elsőrangú rajt. A lendületszerzés.
Mert lesz nehezebb meccsünk is, ez aligha vitás.


Az NSO ajánlja:

Európa-bajnoki középdöntők


Mestermérleg

Zsoldos András, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: - Amilyen csapatot szerettem volna látni, olyat láttam. Kreatív, mozgékony, nagyon eredményes játékot mutattunk be, és a csapatmunkát több remek egyéni teljesítmény tarkította. Nem szabad elfelejteni, hogy ezt a mérkőzést a kötelező győzelem kategóriájába sorolták sokan, a következő találkozókon meg kell ismételnünk ezt a játékot ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a továbbjutáshoz.

Giovanni Bozzi, a belga válogatott szövetségi kapitánya: - Túl sok jót nem tudok elmondani az öszszecsapásról. A játék összes fontos elemében jobbak voltak a magyarok, akik ráadásul az egész meccs során remekül céloztak. Nagyon sajnálom, hogy csak ennyire voltunk képesek.