Még sajgó seb a válogatott

- Igyekeztem nem gondolni a kosárlabdára, csak a pihenésre, a feltöltődésre koncentráltam, szóval jó volt - kezdett bele Zsoldos.
- Az idény során többször is kiemelte, hogy a válogatott programja miatt az Atomerőmű nem tudott kellő számú edzőmérkőzést játszani, ez pedig a bajnoki teljesítmény rovására ment.
- Ezt továbbra is így látom, nem tudtunk együtt készülni annyit, amennyi az új játékosok érkeztével szükséges lett volna. Persze tudom, így volt ez más csapatoknál is, nálunk azért kapott mindez nagyobb hangsúlyt, mert több játékos volt érintett, valamint én is távol voltam. Egy-egy felkészülés folyamán tizennégy-tizenöt gyakorló meccset szoktunk játszani, az ASE néggyel vágott neki a mostani bajnokságnak, döcögött is a játékunk.

A hétköznapokon kell a legtöbbet tenni

- Végül is hosszú még a bajnokság, a lényeg pedig a rájátszásban dől majd el, így van még idő összecsiszolódni.
- Ez csak részben igaz. Tavaly is gyengébbre sikeredett az alapszakasz számunkra, ezért kedvezőtlenebb pozícióból folytathattuk, ilyenkor könnyebben elfogy az erő. Máig bánom, hogy tavaly a döntőbe bejutva nem tudtunk nyerni. Lehet, ha kisebb erőfeszítések árán kerülünk oda, akkor miénk a bajnoki elsőség. Szóval fontos, hogy már az alapszakaszban is jól teljesítsen a csapat.
- Az Atomerőmű jelenleg - mint mondta, döcögős játékkal - két vereséggel áll. Ha a játékkal nem is, az erednyel elégedett?
- Nem. Az előttünk álló fordulók ugyanis sokkal nehezebbek lesznek, relatíve könnyebb volt a sorsolásunk a múlt évben. Ebből a nézőpontból pedig a két vereség már sok. Persze ki lehet javítani, de nagyon nehéz lesz. Annál is inkább, mert szerintem a mostani bajnokság lényegesen kiegyensúlyozottabb, erősebb, mint a legutóbbi volt.
- Korábban éppen lapunkban említette, szeretné, ha az idén gyorsabb lenne csapata és ez észjátékkal is párosulna. Az ASE egy-egy mérkőzésen belüli hullámzó teljesítménye igazolni látszik, a kettő ötvözése sem könnyű.
- Igen, valóban az a legnehezebb, hogy ésszel is játszani, öszszeszokni az újakkal, egymásra is figyelni, miközben eredmény is legyen. Mindez egy folyamat, és messze nem vagyunk még a végén.
- Az évad elején az edzők egyértelműen a Paksot nevezték meg, mint a bajnoki arany legfőbb várományosát. Véleménye szerint mennyi ebben a realitás?
- Úgy vélem, inkább az mutatkozik ebben, hogy tavaly bevált, az esélyesség terhét mindenki az Albacompra hárította, s a fehérváriak nem is bírtak ezzel. Ugyanakkor valóban elég jó keretünk van, de a Real Madridnak sincsenek rossz futballistái, mégis csak botladozik. Tehát a jó keret önmagában csak az esélyt teremtheti meg, azzal élni is tudni kell. Nem beszélve arról, hogy azóta már jelentős erősítések is történtek a riválisoknál, szóval nem ilyen egyértelmű a helyzet. Én azt vallom, nem szabad elfeledni, a sikerért a hétköznapokon kell sokat tenni, vagyis először önmagunkat kell legyőznünk, aztán az ellenfeleket.
- Beszélgetésünk elején esett már szó a válogatott programja miatti nehézségekről. Úgy gondolom, ezekkel előre számolni lehetett, amikor elvállalta a felkérést a szövetségi kapitányi posztra.
- Így igaz, számoltunk is ezzel, de vállaltuk azért, hogy a válogatottunk sikerrel vegye az Eb-selejtezőket. Ezért is volt különösen fájó a játékosok és a stáb számára, hogy az óriási energiabefektetés, áldozatvállalás ellenére, nem tudtunk továbblépni. ----