Pécs: előny a bajnoknál

A diósgyőriek legutóbb épp egy esztendeje, emlékezetes meccsen győzték le a Pécset (a MiZo akkor a B-csapatát küldte Miskolcra, amiért a házigazda a siker ellenére is óvást jelentett be). Ezt követően viszont hét pécsi diadal szerepel a két együttes párharcának jegyzőkönyvében, tehát érthető visszavágási vágy vezérelte a vendégeket, akiknél a napokban, talán a megelőlegezett bizalom jegyében, már két szerződéshosszabbítást (Tapodi Péterét és Fürész Emőkéét) is bejelentettek.

Valamint egy sajnálatos műtétet is, amelynek nyomán a középszakaszban egyre jobb formába lendülő Diósgyőr ászára, Jokovicsra többhetes pihenő vár, a túloldalon viszont - ha csak csereként és kissé ismerkedő jelleggel is - már pályára léphetett a felgyógyuló Hlede.

Bár az első kosár Farmer nevéhez fűződött, Iványi és Károlyi egy-egy gyors triplájával máris fordított a címvédő. Ám a magassági fölénye kihasználása nem a várakozásainak megfelelően sikerült, ráadásul a házigazdák nehézkesebb centerei körülményesen vették fel a mozgékonyabb diósgyőri külső sor ritmusát, így hamar felzárkóztak a borsodiak. Iványi és Branzova azonban eleinte mindig jókor eleresztett dobásokkal tompította a pécsi hullámvölgyeket, pedig a második negyed elején Eördögh és Fürész vállalkozókedvének fokozódása diósgyőri egyenlítést, majd egy felvillanásnyi vezetést is eredményezett.

Ugyanakkor sok hiba is csúszott a harcos (Béres és Farmer nagyon hamar összeszedte a negyedik személyijét) jelenetekkel tarkított, ám többnyire mégis kissé tompa játékba.

Ambrusék kemény védekezéssel és pörgős támadásokkal folyamatosan küzdöttek az előny megszerzéséért, de a MiZo erejét mutatja, hogy néhány perces rohamokkal mindig nyolcra vagy tízre tudta növelni a néha lecsökkenő pontkülönbséget, bár ehhez a végjátékban a vendégek utolsó erejének elfogyása is nagymértékben hozzájárult.