Boros Zoltán: "Harapok!"

- Alighanem ez az a pillanat, amikor meg sem kérdőjeleződik, hogy érdemes volt pályán maradnia.
- Így van. Jól döntöttem, amikor az idény előtt hagytam magam meggyőzni, hogy egy évadot töltsek el Kecskeméten - válaszolta a 35 esztendős Boros Zoltán, aki lenyűgöző játékával (19 pont, közte négy tripla, hét gólpassz és öt lepattanó) elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy az elődöntő első meccsén Pakson tudott győzni az Univer. - Pontosan tudtam, kikkel fogok együtt kosarazni, sejtettem, hogy jó csapata lesz az Univernek. Ôszintén szólva, akárhová nem mentem volna el, sőt, pontosabb úgy fogalmazni, hogy kevés helyen folytattam volna. Ám a kecskemétiek annyira éreztették velem, hogy fontos vagyok számukra, olyan sokszor hívtak, csábítottak, hogy a végén beadtam a derekam.

- Alighanem ez az a pillanat, amikor meg sem kérdőjeleződik, hogy érdemes lenne folytatnia.
- Hangsúlyozom, egy idényről volt szó.
- A csúcson kell abbahagyni?
- Úgy gondolom, hogy igen.

- A negyeddöntőben is remekelt, szerdán Pakson fantasztikusan teljesített: árulja el, mitől megy ilyen jól önnek a játék?!
- Jó formában vagyok, és szerencsére a csapat is remekül működik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a legjobbkor vagyunk a legjobbak. Ami engem illet, betegség miatt februártól áprilisig nem játszhattam, négy hétig még edzeni sem tudtam, talán ezért is érzem úgy, hogy sok-sok energia van bennem, egyáltalán nem vagyok kiégve. Egyszóval: harapok!

- Akárcsak az Univer. A kérdés csak az: mekkorát?
- Szép lassan haladunk előre. Kihasználva a hazai kecskeméti pálya előnyeit, öt mérkőzésen legyőztük a Pécset, és nagyon fontos, hogy győzelemmel kezdtük az elődöntőt is, ám biztos vagyok benne, a szombati derbi, dacára a hazai környezetnek, még ennél is keményebb lesz. Egyébként valóban jó összecsapás volt a szerdai, Fodor Geri, aki sajnos sérülése miatt ezúttal nem játszhatott, meg is jegyezte a szünetben, hogy príma a csata.

- Úgy tetszik, sikerült meglepniük az alapszakaszgyőztes Atomerőműt.
- Jól dobtunk kintről, ez nagyon sokat számított.
- Visszatérve önre, a legszebb honvédos időket idézi a játéka…
- Mások is mondták már, jólesik.

- S ha már az egykori fővárosi együttes szóba került - akkortájt szinte eggyéforrt a Mészáros, Boros hátvédpáros. Maradt mára egy kis varázsa annak, hogy egykor esztendőkön át együtt játszottak.
- A presztízs mindenképpen. Évek óta egymás ellen játszunk, rendszerint nagy tétért, de mindig rendkívül sportszerű csatákat vívunk Zalánnal.

- El tudja képzelni, hogy a klub történetében először az idén döntőt játsszon a kecskeméti alakulat?
- El. Miért is ne?