ASE: triplazápor a fináléért

Jelentős akadály az Univer számára, hogy a szemsérülést szenvedő Horváth Csaba még a csarnokba sem jöhetett el, így centerposzton mindössze ketten állnak Meszlényi edző rendelkezésére. Odaát az állandóságra szavaznak, vagyis Sitku mellett a francia Mélicie a pályán, piros mezben. No meg egy amerikai fiú, Monroe. A kis négyes ott folytatja, ahol Pakson abbahagyta: egymaga tízet szór csapata első negyedbeli 16 pontjából.

Magánszámnak elsőrangú, össztermésnek édeskevés - ezután aligha kell magyarázni, miért is tart előbbre az egyenlítésért harcoló házigazda. Celej, a lengyel bedobó imájánál (a harmadik személyi hibáját kéri számon ily módon a pálya közepén) ugyan még bosszús a helyi publikum, ám rögvest az öröm lesz úrrá, amint sebességet vált az Univer. Lapov nyeri meg a Czigler elleni kinti csatát (két tripla a jutalma), és elkapja a fonalat Horváth Ákos is. Minden kecskemétit talpra ugrasztó, 11-2-es száguldással fejezi be az első negyedet Meszlényi csapata, és minthogy a folytatás alapján sem kezdenének bele a "Paksi álom" című film forgatásába, állandósul a tízpontos hazai vezetés. Sitku feszültebb a kelleténél, Monroe kissé megtorpan, így szinte minden a kecskeméti elképzelések szerint alakul.
Egészen a 18. percig. Majdhogynem szakadéknyi a különbség, amikor Pavlík fúj riadót, s Monroe is tesz a bajok ellen. A több mint öt percig (nála soknak számít) gólképtelen hátvéd két büntetővel nyitja a sort, aztán bevág egy duplát, majd - másodpercekkel a szünet előtt - egy triplát. Két perc alatt válik semmissé szinte minden, amiért oly sokat dolgozott az Univer.


Ám innen már nincs tovább, az Atom százszor jobb csapat annál, mint hogy ilyen csúnyán elrontsa a végét.

Miért kapott a vállához a második negyed végén?
Jan Pavlík:
Úgy éreztem, egy pillanatra kificamodott a vállam, aztán szerencsére visszaugrott a helyére. A megfelelő orvosi segítség után vissza tudtam térni a pályára, és szerencsére fontos pillanatokban sikerült triplákat dobnom.

Miért dolgozhatta le hátrányát az Atomerőmű?
Horváth Ákos:
Nagyon jó csapat ellen kellett játszanunk, az Atomerőmű megérdemelten jutott a fináléba. A harmadik negyed volt a döntő, amikor a paksiaknak szinte minden dobásuk bejött, nekünk pedig alig-alig. ---- O ---- &