Tényleg megharcoltak érte!

Fájdalom, e kettős nem igazán érezte a játékot a találkozó első perceiben, ennek tudható be, hogy viszonylag gyorsan magához ragadta a kezdeményezést a házigazda. Meszlényi Róbert igyekezett elejét venni Portugália szárnyalásának, Dénes, illetve Gulyás helyére Kámán és Báder érkezett, majd nem sokkal később beszállt Kálmán is, így fordulhatott elő, hogy a nyolcadik percben már egyedül Németh maradt hírmondónak a kezdő ötösünkből.

Még jó, hogy elhúznia nem sikerült a vendéglátónak, vagyis elég volt egy kis fordulatszám-növelés, és máris átvette a vezetést a magyar válogatott. E jeles pillanat Gulyás öt pontja után volt feljegyezhető, majd Németh is berámolt egy triplát és egy büntetőt, ami által elszakadt a cérna egy-két portugálnál, mire nem is maradt el a technikai hiba. No ez már egy számunkra sokkal inkább elfogadható forgatókönyv volt, éppen csak azt bántuk, hogy a negyed végén a hazaiaké volt a slusszpoén. Éppen kezdett volna megnyugtatónak tűnni a magyar előny, amikor számos hibát ejtett a vendégcsapat, márpedig ilyen lehetőséget nem hagy kihasználatlanul Portugália.

Fájdalom, a litvánok ellen pompás dolgokat bemutató Dávid ekkortájt nem igazán érezte a ritmust, ezer szerencse, hogy Németh triplabemutatóba kezdett, távoli találataival pedig ismét meglépett a magyar gárda. Talán mondani is felesleges: újabb kihagyás, újabb hibák, s sokadszor is fordult a kocka. Kilenc pontot dobott zsinórban a portugál egylet, amely már hategységnyivel is vezetett a harmadik etap végéhez közeledve.
No ekkor - a legjobbkor! - villant Kálmán, a Falco villámembere, s két hármasával döntetlenről futottak neki a folytatásnak a felek.

Csöppet sem Dávid védelmében, sokkal inkább a korrekt tájékoztatás végett jegyezzük meg, hogy a Tau sztárja döbbenetes energiákat mozgósított a csapat előrejutása érdekében, s ha nem is ment neki annyira, mint máskor, sokat tett azért, hogy jól induljon a záró tíz perc. A magyar kilences négy perc alatt hét pontot tett hozzá a meglévő tízeséhez, ami egyszersmind annyit tett, hogy megnyugtató előnyt harcolt ki magának a Meszlényi-sereg. A portugálok ekkor már hasztalan pörögtek, hiszen Kálmán, Gulyás, no és mindenekelőtt Dávid vezetésével felügyelte a játékot Magyarország. A vége már majdhogynem örömjáték lehetett, ami azért csalóka, de mindenképpen örvendetes: nagyon úgy tetszik, a legnagyobb csoportbéli rivális otthonában győztek a mieink.

Minek köszönhető a siker?
Meszlényi Róbert:
Tökéletesen kihasználtuk a magassági fölényünket, az utolsó percekben pedig sokkal higgadtabbak voltunk, mint a portugálok. A fiúk összes rutinja benne van ebben a győzelemben.

Honnan a mozgósított hatalmas energia?
Dávid Kornél:
Az elején elég durván, időnként alattomosan játszottak a portugálok, kellett egy kis idő, amire megtaláltuk az ellenszert. Küzdöttünk, ahogy csak tudtunk, ma igazán megharcoltunk a sikerért.

Újoncok a padon
Meszlényi Róbert kapitánynak eddig még nem volt éles meccse a válogatott élén, mint ahogy debütált Portugáliában a két segítő, Horváth Imre és az aktív kosárlabdázással nemrég felhagyó Boros Zoltán is. Ami azt illeti, zöldfülű a gyúrónk, Pais Gergely is, olyannyira, hogy ő pénteken ült életében először repülőgépen. A magyar kispadon - leszámítva néhány rutinos kosarast - voltaképpen két harcedzett személyiség foglalt helyet, Plézer Gábor menedzser és dr. Téglássy György orvos.