– Mintha megkönnyezte volna a múlt heti vereséget... Ennyire megviselte?
– Én tényleg arra számítottam, hogy meg fogjuk nyerni a Salamanca elleni meccset, közben is végig úgy éreztem, hogy ott vagyunk a győzelem kapujában, de valahogy mind a három, ebben az idényben lejátszott euroligás mérkőzésünkre igaz, hogy pár perces rövidzárlatok miatt veszítettük el. Pedig egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor kaptunk ki eddig hazai pályán, úgyhogy ez különösen fájó.
– A közönség miatt?
– Részben. Otthon sokkal rosszabb kikapni szerintem, mint idegenben, bár tisztában vagyok vele, hogy mind a kettő ugyanannyit ér, mint ahogy a házigazdaként és vendégként aratott győzelem is, de hazai közönség előtt ez hatványozottan rosszabb érzés.
– Ön szerint mi az oka a gyengébb euroligás rajtnak?
– Ezt már próbáltuk több fórumon kivesézni, mivel ha megnézzük, tényleg minden meccsünkön hajszálon múlt, hogy nem nyertünk. A fő okot már említettem, ezeket a néhány perces rosszabb periódusokat ki kell iktatni a játékunkból, mert az erősebb csapatok megbüntetik. Ebben lehet és kell előbbre lépni.
– Ennyit az okokról. De van-e következmény? Dorgálás, netán büntetés?
– Azok, akik régóta játszanak az Euroligában, pontosan tudják, három vereség után elég nehéz lesz ebből a csoportból úgy továbbmenni, hogy kedvező ellenfelet kapjunk a nyolc közé jutásért. Ez elég büntetés, de nyilván a hangulatra is rányomja a bélyegét a szereplés.
– Most mindenki arra kíváncsi, megkezdik-e Gospicban a felzárkózást.
– Megkezdjük, megkezdjük... Erre tényleg azt mondom, itt már nincs ha, ezt a meccset muszáj megnyernünk bármi áron. Mert azt gondolom, azzal mindenki tisztában van, hogy ha most kikapunk, akkor vége.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN!
