– Fáradtnak tűnt az Atomerőmű, ami részben érthető, hiszen többen sérültek, továbbá rögösebb és hosszabb úton jutottak el a fináléig. Ám a rájátszás során először önökön is észrevehetőek voltak a fáradtság jelei...
– Igen, így volt, kicsit valóban tompábbak és elcsigázottabbak voltunk az eddigieknél. Ilyen a rájátszás: háromnaponta játszani kell, nem jut idő pihenésre... Ám aki nem döntőzik, az nem is lehet fáradt és sérült sem, ez már csak ilyen.
– Tizenhat pontot dobott, mindössze egy rontott kísérlete volt, miközben Louis Hinnant és Calvin Watson összesen jegyzett kilencet. Szükségszerű volt-e, hogy ön előlép a pontszerzésben?
– Nem éreztem meccs közben, hogy többet vállalnék, tettem a dolgomat. A szokásos dolgokat játszottuk, azt, amit megbeszéltünk a mérkőzés előtt. Most a társak engem hoztak többször helyzetbe, én pedig igyekeztem kihasználni mindezt.
– Pénteken véget ér a döntő?
– Mi nagyon szeretnénk, ha így lenne. Amennyiben nem követjük el ugyanazokat a hibákat, mint a múlt szombaton, nem lesz annyi eladott labdánk, akkor van esélyünk győzni a bajnok otthonában.
