– Lényeges, hogy zalai edző vezeti a zalai csapatot?
– Az egyik alapköve, hogy ebben az évben csodálatos sikereket értünk el. Trepák Zoli kivételével az összes magyar játékosunk Zala megyei. De már Trepi is tiszteletbeli egerszegi.
– Akad még alapkő?
– Igen. Azért lett a ZTE a bajnok és a Magyar Kupa győztese, mert a miénk a legegységesebb csapat az összes közül.
– A zalaiak töretlen csapatszelleme érthető, de miként álltak be a sorba a légiósok?
– Eleve úgy válogattuk őket, hogy mentálisan illeszkedjenek a csapatba. Szerencsénk volt, bejött. Talán csak egyikük próbált meg néha kilógni a sorból, Calvin Watson. De a társak, elsősorban a kapitány Kámán Tamás segítségével hamar visszaállítottuk.
– Akik eddig úgy gondolták, hogy Ivkovics, majd Patonay Imre árnyékában dolgozik, azok is belátják, hogy jelentős munkát végzett, lehet önre építeni.
– Nagyon sok segítséget kaptam ezektől az emberektől. De nemcsak tőlük, hanem a stáb minden tagjától. Külön szeretném kiemelni erőnléti edzőnket, Gáspár Lászlót. Sokan úgy gondolták, fizikailag nem bírjuk majd a rájátszást, de maradt erőnk a legvégéig.
– Hadd komiszkodjak: azt mondják, önnek nem maradt a legvégéig. Állítólag hurkázni-kolbászozni már ön nélkül ment a csapat hajnalban a zalaegerszegi piactérre. Jók az információink?
– Ez igaz. Amikor Pakson felszálltunk a buszra, Patonay Imre azt mondta, csak bort hajlandó inni. Mégiscsak ő a szaktanácsadó, vettem bort – ő meg nem ivott belőle. Kénytelen voltam egyedül meginni. A pálinkákkal egymásba fűzve hajnaltájt ennek már súlyos következményei voltak…
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN.
