Temesvári Ottó kilencvenéves

A LEGTÖBBEN TALÁN „csak” úgy ismerik a december 9-én 90. életévét betöltő Temesvári Ottót, hogy ő az édesapja és első edzője a magyar tenisztörténet egyik legeredményesebb játékosának, a világranglista 7. helyéig jutó Temesvári Andreának, noha Temesvári Ottó az 1950-es, 1960-as évek egyik legjobb magyar kosárlabdázója volt, s később edzőként is sikeresen dolgozott.

A Munkaerőtartalékok SE-ben, a Bp. Kinizsiben, illetve egy évtizeden át az időszak topcsapatában, a Bp. Honvédban szereplő 193 centis játékos ott volt már az 1959-es isztambuli Európa-bajnokságon negyedik helyezett magyar válogatottban. Egy évvel később kiemelkedő alakja volt a római olimpián 9. helyen végző nemzeti együttesnek – azóta is ez férfi kosárlabda-válogatottunk legjobb olimpiai szereplése –, ráadásul 13 pontot dobott a végül aranyérmes Egyesült Államok csapatának, amelyben olyan óriások szerepeltek, mint Oscar Robertson vagy az idén elhunyt Jerry West. A mieinknél, Páder János válogatottjában is ma már legendának számító kosarasok játszottak Temesvári mellett: az 1955-ös Eb-győztes csapatból „megmaradó” Bánhegyi László, Greminger János, Zsíros Tibor, Simon János, Bencze János, valamint az őket követő korszak klasszisa, Gabányi László.

A kilencszeres magyar bajnok és 79-szeres válogatott Temesvári az 1961-es belgrádi Eb-n 6., a szófiai universiadén 4., az 1963-as wroclawi Eb-n szintén 4. lett az együttessel, az 1964-es tokiói játékokra – férfiválogatottunk legutóbbi olimpiájára – már nem került be az immár szövetségi kapitány Zsíros Tibor keretébe. 1971-től az algériai kosárlabda-válogatott trénere volt, majd 1976-ban a Bp. Spartacus női csapatával edzőként is magyar bajnok lett.

Ezután inkább lánya, Andrea teniszkarrierjét segítette, az 1992-es olimpián már „új” sportágában volt a magyar küldöttség tagja: a barcelonai játékokon a magyar teniszválogatott szakágvezető edzőjeként vett részt.

„Nem könnyű kilencven évet megélni, kevesen is vagyunk… – mondta nevetve a telefonvonal végén Temesvári Ottó. – Én rendkívül boldog ember vagyok, lélekben tizenkilenc éves. Talán azért, mert egész életemet a versenysportban töltöttem, és amit Andi lányommal elértünk, világraszóló siker volt. Igyekeztem a teniszpályára is átvinni azt a mentalitást, amit korábban a kosárlabdapályán tapasztaltam a Honvédban és a válogatottban – az 1960-as római játékokon szereplő együttesben megtiszteltetés volt azokkal a klasszis társakkal együtt játszani.”

Az év java részét Balatonfüreden töltő Temesvári Ottó csak később tervezi megünnepelni családi körben a 90. születésnapját, amikor a három közül két, Amerikában tanuló unokája és Olaszországban élő kisebbik lánya, Anita is hazaérkezik