Hazai pályán egyenlített a Szombathely a férfi kosárlabda NB I döntőjében

KOSÁRLABDA
FÉRFI NB I
DÖNTŐ, 2. MÉRKŐZÉS
Falco-Vulcano Energia KC Szombathely–NHSZ-Szolnoki Olajbányász 91–85 (22–19, 29–16, 12–29, 28–21)

Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc állása: 1–1

Részletes jegyzőkönyv később.

TAVALY KÉTSZER KELLETT nyernie idegenben az Olajbányásznak, hogy bajnok legyen, a döntő második meccse előtt most úgy érkezett Szombathelyre, hogy elég lehet csak egyszer is…

Ehhez győznie kellett a Tisza-partiaknak azután, hogy az első felvonást nagy csatában, remek hajrával behúzták, ráadásul az Olaj az utolsó három meccsét megnyerte az Arena Savariában, hiszen a tavalyi finálé után idén az alapszakaszban is győzött Vas vármegye székhelyén.

Elképesztő hangulat és sárga-fekete zászlóerdő fogadta a csapatokat, de úgy tűnt az első percekben, a vendégek nem ijedtek meg a hangzavartól, sőt, nagyon magabiztosan kezdtek. A szombathelyieknél Arnaldo Toro melegedett bele a játékba, mondjuk, ő nagyon, a palánk alatt sorra verte meg ellenfeleit és 8–0-s rohammal átvette a vezetést a Falco. Tetézte a vendégek gondjait, hogy Somogyi Ádám korán összeszedte második faultját, és le kellett ülnie, de ekkor – mint oly’ sokszor az idényben – Krnjajszki Borisz átvette a karmesteri pálcát és a pontgyártást is, és a Szolnok felkapaszkodott. Kőkemény védekezést mutatott be a Falco, a másik oldalon Keller Ákos pöccintett vissza egy lepattanót, majd a következő támadásból bevágott egy triplát is – nyolccal vezettek a hazaiak. Krnjajszki válaszolt, a Szolnok valamelyest közelebb tudott férkőzni az első kisszünetig.

Élesebb volt a folytatásban is Milos Konakov legénysége, Filipovity Márkó tolta meg ekkor a szekeret, a másik oldalon a pályára visszatérő Somogyi vállalta magára a felelősséget. A Falco viszont sokkal egységesebbnek tűnt és több lábon állt, a labdaszerzések után könnyű kosarakat is szerzett, és folyamatosan növelte az előnyét. A félidőben 16 ponttal vezettek a szombathelyiek, és ez két hasonló erősségű csapat küzdelmében tetemesnek mondható.

„A párom szombathelyi, az édesapja is itt van a mérkőzésen. Talán meglepő, én ennek ellenére sem szurkolok egyik félnek sem, csak szeretném, ha szoros, jó mérkőzést látnánk” – mondta a pihenő alatt a lelátón helyet foglaló, párosban háromszoros világbajnok, négyszeres Grand Slam-győztes teniszezőnk, Babos Tímea.

A második félidő első két percében a Szolnok azért mindent elkövetett, hogy klasszis játékosunk elvárásai teljesüljenek, sokkal hatékonyabb támadójátékkal kezdett, Milos Konakov gyorsan kikért egy időt, mielőtt a vendégek tízen belülre értek volna. Hiába, az évad közben Szombathelyen feleslegessé vált és Szolnokra igazoló Szymon Wójcik előbb egy duplát, majd egy triplát is a helyére küldött, s Konakov újra magához hívta az övéit, hiszen már csak hat volt a Falco előnye. Ekkor már a Szolnok csillogtatta védekezésben és támadásban is azokat az erényeket, amelyeket a hazaiak az első félidőben, aztán a negyed hajrájában Rudner Gábor jelentkezett két triplával, és átvette a vezetést az Olaj. A hazaiak 12 pontot dobtak a harmadik negyedben, a vendégek 29-et, elképesztő fordulatot látott a publikum.

De volt még fordulat a meccsben.

A szombathelyiek visszataláltak a helyes útra, az Olaj gondjait szaporította, hogy Somogyinak a negyedik faultja után a negyed elején le kellett ülnie a padra. Megint meglépett egy kicsit a Falco, de Auston Barnes két triplája után visszajött egy pontra a Szolnok. Perl Zoltán elképesztő volt, a hajrában pedig a Falco koncentrált jobban, ismét hatalmas csatát vívott a két csapat – és megint a hazai gárda nyert.