Vedran Bosnic szerint túlteljesített a Szolnok

– Túl van már az ötödik meccsen elszenvedett vereség okozta csalódáson?      
– Még idő kell, hogy feldolgozzam a történteket – válaszolta a Nemzeti Sportnak Vedran Bosnic, a férfibajnokságban ezüstérmes NHSZ-Szolnoki Olajbányász bosnyák vezetőedzője három nappal a hazai pályán, a Falco ellen elveszített ötödik mérkőzés után. – Nagyszerű hangulatú évadzárónk volt a csapattal, a stábbal, noha csalódottak vagyunk. A győztes mentalitás megvolt bennünk, de végül kikaptunk, ám a játékosok semmit sem bánnak, tudják, mi történt és miért. Hiszem, hogy mindannyian jobb játékosok lettek, mint tavaly nyáron voltak. Sok elismerést és tiszteletet kaptunk az idénybeli teljesítményért. 

– Ön szerint melyik volt a finálé döntő pillanata?       
– Nem kérdés, a harmadik mérkőzésen Somogyi Ádám súlyos sérülése. 

– A szerb Aleksza Novakovics sportszerűtlen hibája következtében a válogatott karmesternek hat helyen eltört az orrcsontja, és már nem térhetett vissza a parkettre, sőt, a hátralévő két összecsapáson sem játszhatott, és kétséges, hogy a júliusi világbajnoki selejtezőre felépül-e.      
– Nemcsak a legjobb játékosunkat veszítettük el, a rotációnk is szűkült, csak egy irányítónk maradt, Krnjajszki Borisz, aki ugyan fantasztikusan játszott a folytatásban is, egyedül nem bírta. Az ötmeccses sorozatban ez kulcsfontosságú és egyértelmű fordulópontot jelentett. A szombathelyi negyedik meccsen elképesztő akarattal még valahogy győzni tudtunk, ami hatalmas fegyvertény volt, de a 48 órával későbbi utolsó felvonásra már nem maradt erőnk, a hosszabb kispadú ellenfél és a fentebb elmondottak miatt sem. 

– A szerdai sima hazai vereségre (82–113) hihetetlenül reagált a szolnoki B-közép és a publikum, óriási ünneplésben részesítették önöket.        
– Ezúton is szeretném a csapat nevében megköszönni nekik – megmutatták, mennyire értik a játékot, és látták, hogy mi mindent beleadtunk. Úgy ünnepelték az ezüstöt, mintha arany lenne, elképesztő volt. Gyönyörű utazásban volt részünk az idény során, ami történelmi jelentőségű lett, hiszen a Bajnokok Ligájában továbbjutottunk a csoportból, és csak a következő kör rájátszásában az olasz Trieszttől kaptunk ki végletekig kiélezett párharcban. Ez azért is nagy előrelépés, mert az előző évadban a gárda győzelem nélkül, hat vereséggel esett ki a FIBA Európa-kupából, ami ugye egy szinttel a BL alatt van rangsorolva. Elhódítottuk a Magyar Kupát Pallai Tamás csapatkapitány nélkül, megnyertük az alapszakaszt, a bombaerős Paksot három-nullára vertük meg az elődöntőben, és a szintén nagyon erős Falcóval ki-ki döntőt játszottunk. Nehéz volt mindezt elérni, hat új játékossal kezdtem a nyarat, ám az alapszakasz végéig alig tudtunk teljes kerettel dolgozni, Pallai mellett Le’Tre Darthard, Somogyi és Brady Skeens is heteket hagyott ki sérülés miatt. 

– Akkor elégedett az első szolnoki idényével?      
– Majdnem, hiszen a végén kikaptunk és ezüstérmesek lettünk, de ez és a sérülés is része a sportnak. Ahhoz képest, hogy anyagi lehetőségeink alapján nem voltunk az első háromban, nagyszerű év volt, sőt, egyértelműen túlteljesítettünk. Az idény előtt a legjobb négybe kerülést céloztuk meg.  

–  Utólag mit csinálna másképp?     
– Még elemzem a találkozókat, és a harmadik meccsen történtek még mindig bántanak. Tudja mit, azt mondom, nemigen változtatnék semmin.  

–  A szerződése még egy évre Szolnokhoz köti, gondolt már a következő évadra?      
– Nem. A következő héten sokat alszom, pihenek, e témában keressen meg később, most még semmit sem tudok ezzel kapcsolatban mondani.