Takács Kristóf: Évről évre egyre éhesebb vagyok

– Amikor két éve eligazolt, tudta, hogy fog még Körmenden játszani?
– Igen, sejtettem, hogy visszatérek még, de abban azért nem voltam biztos, hogy ilyen hamar. Csábító és erős volt a hívó szó, ezért döntöttem emellett – válaszolta lapunknak Takács Kristóf, a körmendiek 23 éves bedobója.
– 2023 után ismét az általában beugró edzővel, Kocsis Tamással kezdi az idényt a csapat. Rászolgált a bizalomra?
– Mielőtt eligazoltam Sopronba, abban az évadban végig ő volt a vezetőedző, nem kezdtünk rosszul, de sok sérülés és egyéb problémák hátráltattak minket, így kicsúsztunk a playoffból. Ha egészséges maradt volna a csapat, elérjük a rájátszást, így nem sikerült, de ott is megmutatta Tatu, hogy lehet benne bízni és támaszkodni rá. Remélhetőleg a következő idényben jobban kijön a lépés, bízunk a legjobbakban és a sérülésmentes évadban!
– A soproni két évét hogyan értékelné? A rájátszást mindkét idényben elérték.
– Nagyon örülök, hogy mindkétszer elértük a playoffot, és úgy gondolom, rengeteget fejlődtem, főként Gasper Potocnik edzőnek köszönhetően. Rengeteget adott hozzá a játékomhoz a pályán, és azon kívül is sokat segített. Egyénileg nem volt kimagasló időszak nekem, de talán hasznos tagja voltam a csapatnak és hozzájárultam ahhoz, hogy minél előrébb végezzünk, és teljesítsük, amit az idény elején kitűzött célként a klub.
– Egészséges-e jelenleg?
– Most szerencsére igen, lekopogom… Az előző évad végi térdsérülésem lehetett volna súlyosabb is, szerencsére jól reagálta le a testem. Egy hónap volt, míg kijöttem belőle, nem maradt már sok időm, két-három hét az idény vége előtt. Próbáltam odafigyelni, hogy ne legyen nagy baj és tudjam segíteni a csapatot, és sikerült nagyon szűk rotációval befutnunk a hetedik helyre.
– Huszonhárom éves, de már nagyon fiatalon, 16 évesen bekerült az élvonalba. Érezte magán bármikor a kiégés jeleit?
– Nehéz erre válaszolni, az eddigi karrierem során ez nem jött el. Eleinte az edzőim keményen próbáltak fogni, segíteni akartak nekem, de nagyon fiatal koromban ezt rendkívül nehéznek éreztem, noha mindenki csak jót akart és hálás is vagyok érte. Huszonhárom éves koromra megértettem, miért volt ez az egész, évről évre egyre éhesebben várom az idénykezdetet, igyekszem folyamatosan minél többet produkálni. Bízom benne, hogy a következő körmendi évadom kiugróan jó lesz, megmutathatom, mennyit tanultam, és ezt kamatoztathatom is.
– Sajnálja, hogy Ferencz Csabával már nem játszhat együtt?
– Sajnálom, hiszen klublegenda, aki ott volt pályafutásom elején is a csapatban, amikor felkerültem a felnőttekhez. Sokat segített, ám minden játékosnak eljön az életében a fájó pillanat, amikor ki kell mondania, vége. Fepu nélkül nem lesz már ugyanaz az öltöző, az edzés, az utazás és a meccs, de mi, fiatalok nélküle is szeretnénk felpezsdíteni a találkozókat és megmutatni a szurkolóknak, hogy bár nincs Fepu, kosárlabda attól még van Körmenden!
– Egészen jó kis keret alakul önöknél, lehet keresnivalójuk az előttünk álló idényben?
– Mindig azt mondom, a hazai pályánk miatt sosem szabad leírni minket, akármilyen a keretünk, papíron gyengébb vagy erősebb, a drukkereinknek köszönhetően veszélyes a csapatunk. Nagyon remélem, hogy sikeresek leszünk, ám sok függ attól, van-e sérülés. Amikor összeáll minden puzzledarab, szerencsés, ha elkerül minket a gond, és ebben az esetben nagyszerű kis évadunk lehet.
– Hogy tetszik a most bevezetett playinrendszer?
– Nagyjából elmondták, miként fog kinézni, azoknak, akik lecsúsznak a top nyolcról, biztos jó lesz, hiszen marad esélyük a playoffba jutni. A hetedik-nyolcadik helyezettekben benne lehet, hogy hosszú éveken át automatikusan rájátszást ért ez az eredmény, de most pluszmeccset vagy meccseket kell érte játszani. A rendszer mindenképpen izgalmasabbá teszi a bajnokságot, ettől jobb lesz, majd meglátjuk, hogyan alakul élesben.
– Arra lát esélyt, hogy ismét a válogatott közelébe kerüljön?
– Nem könnyű kérdés, mindent megteszek érte, és nagyon remélem, a jövőben egyszer felvehetem a nemzeti együttes mezét, hiszen ez az álma minden játékosnak.

Félénkebbek, de hódítani akarnak – férfi kosár NB I

Lakits András: Az akadémia ott van a hátunk mögött






