Takács-Kiss Virág: Nem elégszünk meg a langyos vízzel!

Erős kezdés, spanyol Szuperkupa-győzelem a Valenciával. A Zaragoza legyőzése volt a kulcs az elődöntőben?
Azt gondolom, igen, de a döntő sem volt könnyű. Önmagában nem egyszerű ilyen téttel bíró mérkőzéseket játszani ennyire az idény elején, együtt edzeni sem volt idő és vannak hiányzóink is. Kemény torna volt, de valóban, a nehezebb mérkőzés a Zaragoza elleni volt. Még nem szokott össze a csapat, nem ismerjük annyira egymást, ki mit csinál a kritikus pillanatokban.

Mivel döntötték el a találkozót a negyedik negyedben a Zaragoza ellen?
Próbáltuk tartani a taktikát, megbeszéltük az öltözőben, hogy negyven percig hozzuk ugyanazt az intenzitást, ehhez elég nagy a rotációnk, ez volt a kulcs. Függetlenül attól, hogyan kezdődik vagy folytatódik a mérkőzés, az a fontos, hogy a negyedik negyedben is meglegyen az energiánk és az állóképességünk. Az idényben ez lesz a cél, remélhetőleg sok meccset dönt el a javunkra. A finálét jól kezdte a Leganés, támadásban és védekezésben is kemény volt, emiatt megilletődtünk, de megmutattuk, hogy fel tudjuk venni a versenyt, és ismét meghatározó volt a széles rotációnk.

Csapattársára, Alisia Jenkinsre emlékezett a TFSE-ből?
Igen, viccelődtünk is arról az időszakról. Nem szerettünk egymás ellen játszani, nagyon örülök neki, hogy most egy csapatban vagyunk.

Milyen az együttes, a környezet, a körülmények, ha összehasonlítja a Salamancával?
A Valencia sokkal nagyobb klub, de a Salamancánál is megvolt mindenünk, hogy csak a kosárlabdára összpontosíthassunk. Ez itt sincs másképp, csak még nagyobb volumenben, minden apró részletre odafigyelnek, olyan profi a közeg, amilyenben sohasem volt részem, beleértve a csarnokot, az edzőcsarnokot, a konditermet, kevés ilyen hely van Európában. A stábot és a csapatot is jó személyiségek alkotják, de ez jellemző is a spanyol emberekre, olyanok vagyunk, mint egy kis család, és bízunk benne, hogy a mély rotáció messzire repít minket, ugye még három játékosunk hiányzik is… Hétvégén kezdődik a bajnokság, az egyik nap kicsit mélyebben bele is gondoltam, hogy két-három éve álmodoztam arról, de jó volna Valenciában játszani. Ott vagyok, ahol lenni szerettem volna – a rohanó mindennapokban elfelejti az ember, hogy megélje a pillanatokat, azon leszek, hogy kihasználjam ezt a lehetőséget.

Hogy teltek a napjai, amióta visszatért a berlini világbajnokságról?
Három napot töltöttem otthon, amit kihasználtam a pihenésre, együtt tudtunk lenni a férjemmel és a családjával, az enyémhez sajnos nem jutottam el, mert kicsivel távolabb élnek a szeretteim. Két hete kedden már médianap várt rám Valenciában, nagyon durva volt, kisfilmeket forgattak, másnap edzettem és jött egy edzőmeccs, gyorsan kellett akklimatizálódni, hirtelen történt minden, de nem baj. A vébét nem tudtam megemészteni, feldolgozni, belecsöppentem mindennek a közepébe, ám nincs okom panaszkodni.

Visszagondolva a nyolcadik helyre, ha a nagy rohanásban eszébe jut a torna, jó kedve lesz?
Persze, de ahogy többször említettem, minimális rossz érzés van bennem az utolsó meccsel kapcsolatban, még ha a későbbi világbajnok Egyesült Államok is volt az ellenfelünk. Hatalmas sikert értünk el, erre kell építeni, de a realitás talaján maradva már az Eb-selejtezőre koncentrálunk. Az eredmény csodálatos, haladjunk tovább ezen az úton!

Ahogy utalt is rá, másfél hónap múlva újra tétmérkőzések jönnek a nemzeti csapattal, rögtön három. Fontos fokmérő a németországi selejtezőmeccs?
Nagyon erős a német válogatott, aki az elmúlt években követte a csapatot, tudja ezt. Idegenben sosem egyszerű nyerni, de igyekszünk kihozni a maximumot ebből a meccsből, felkészülünk, amennyire lehet, hogy jó mérkőzést játsszunk. Fontos lenne a győzelem, megtesszük a legtöbbet, utána két hazai találkozóval folytatjuk a portugálok és a dánok ellen, azokat is szeretnénk megnyerni a legjobb formánkat mutatva. Ha sikerül úgy teljesíteni, ahogy tudunk, szerintem nem lehet gond, jó eséllyel kiharcoljuk a továbbjutást a csoportból.

Talán leszögezhetjük, akkor lehet építkezni a szeptemberi szép sikerből, ha mostantól nem maradozunk le az Eb-kről.
Így van, sokszor hangsúlyoztuk, mennyire jó ez a korosztály, utánpótlásban is sikereket értünk el, és felnőttként mostanra értünk be. Magas szinten szeretnénk játszani, hogy ne hullámozzunk, számoljanak velünk és minimum legyen az Eb-re jutás. Sokszor hangsúlyozom, mennyire erős az európai mezőny, de ebből a négyesből illene továbbmennünk. Soktényezős a szituáció, nem szeretnék előre magyarázkodni, de irreális dolgokkal dobálózni sem, négy ország rendez, négy hely tehát foglalt, de stabilnak kell lennünk, nem elégszünk meg a szeptemberi jó eredménnyel, a langyos vízzel, mindig el akarjuk érni a maximumot.

Csapatkapitányi szemmel milyennek értékeli a légkört a válogatottban?
Nagyon jónak, és erről nem azért beszélek, mert ezt akarják hallani, hanem mert tényleg így van. Az elmúlt évekhez képest is még jobban egyben vagyunk, mindenki tudja, mi a szerepe, és sokan vannak, akik extra teljesítménnyel adott napon meccset tudnak eldönteni. Igazi csapatként játszunk, és a legnehezebb pillanatokban mutatkozik meg az összetartás, ez a legnagyobb erőnk. Nagyon rosszul kezdtük a vébét, de megbeszéltük a helyzetet, aztán másnap a videózás során újra. Az egységnek az edzők, a fiziósok, a pszichológus is része, egy irányba haladunk, és a siker mellett az a legfontosabb, hogy élvezzük, hogy a válogatottban lehetünk. Ha újra összegyűlünk, az adjon hatalmas löketet mindenkinek!

Igaz, hogy jövőre újra megpróbálja a WNBA-t? Tapasztalt érdeklődést onnan, vagy csak lesz, ami lesz?
Jeleztem a menedzseremnek, hogy szeretném újra megpróbálni. A vébé után mondta, érdeklődött irántam két csapat, de nem könnyíti meg a helyzetemet, hogy a spanyol bajnokság nagyon sokáig tart, a WNBA-ben meg jövőre még korábban kezdődik az edzőtábor. Szívesen bebizonyítanám magamnak, oda tudok kerülni, ha nem jön össze, de mindent megtettem érte, akkor is elégedett leszek. Hiába egyre több a csapat és bővebbek a keretek, rengeteg játékos verseng a pozíciókért. Rengeteg célom van, dolgozom mindennap, hogy az összes álmom valóra váljon!