Takács-Kiss Virág: Nem elégszünk meg a langyos vízzel!

Erős kezdés, spanyol Szuperkupa-győzelem a Valenciával. A Zaragoza legyőzése volt a kulcs az elődöntőben?
Azt gondolom, igen, de a döntő sem volt könnyű. Önmagában nem egyszerű ilyen téttel bíró mérkőzéseket játszani ennyire az idény elején, együtt edzeni sem volt idő és vannak hiányzóink is. Kemény torna volt, de valóban, a nehezebb meccs a Zaragoza elleni volt. Még nem szokott össze a csapat, nem ismerjük annyira egymást, ki mit csinál a kritikus pillanatokban.

Mivel döntötték el a találkozót a negyedik negyedben a Zaragoza ellen?
Próbáltuk tartani a taktikát, megbeszéltük az öltözőben, hogy negyven percig hozzuk ugyanazt az intenzitást, ehhez elég nagy a rotációnk, ez volt a kulcs. Függetlenül attól, hogyan kezdődik vagy folytatódik a mérkőzés, az a fontos, hogy a negyedik negyedben is meglegyen az energiánk és az állóképességünk. Az idényben ez lesz a cél, remélhetőleg sok meccset dönt el a javunkra. A finálét jól kezdte a Leganés, támadásban és védekezésben is kemény volt, emiatt megilletődtünk, de megmutattuk, hogy fel tudjuk venni a versenyt, és ismét meghatározó volt a széles rotációnk.

Csapattársára, Alisia Jenkinsre emlékezett a TFSE-ből?
Igen, viccelődtünk is arról az időszakról. Nem szerettünk egymás ellen játszani, nagyon örülök neki, hogy most egy csapatban vagyunk.

Milyen az együttes, a környezet, a körülmények, ha összehasonlítja a Salamancával?
A Valencia sokkal nagyobb klub, de a Salamancánál is megvolt mindenünk, hogy csak a kosárlabdára összpontosíthassunk. Ez itt sincs másképp, csak még nagyobb volumenben, minden apró részletre odafigyelnek, olyan profi a közeg, amilyenben sohasem volt részem, beleértve a csarnokot, az edzőcsarnokot, a konditermet, kevés ilyen hely van Európában. A stábot és a csapatot is jó személyiségek alkotják, de ez jellemző is a spanyol emberekre, olyanok vagyunk, mint egy kis család, és bízunk benne, hogy a mély rotáció messzire repít minket, ugye még három játékosunk hiányzik is… Hétvégén kezdődik a bajnokság, az egyik nap kicsit mélyebben bele is gondoltam, hogy két-három éve álmodoztam arról, de jó volna Valenciában játszani. Ott vagyok, ahol lenni szerettem volna – a rohanó mindennapokban elfelejti az ember, hogy megélje a pillanatokat, azon leszek, hogy kihasználjam ezt a lehetőséget.

Hogy teltek a napjai, amióta visszatért a berlini világbajnokságról?
Három napot töltöttem otthon, amit kihasználtam a pihenésre, együtt tudtunk lenni a férjemmel és a családjával, az enyémhez sajnos nem jutottam el, mert kicsivel távolabb élnek a szeretteim. Két hete kedden már médianap várt rám Valenciában, nagyon durva volt, kisfilmeket forgattak, másnap edzettem és jött egy edzőmeccs, gyorsan kellett akklimatizálódni, hirtelen történt minden, de nem baj. A vébét nem tudtam megemészteni, feldolgozni, belecsöppentem mindennek a közepébe, ám nincs okom panaszkodni.

Visszagondolva a nyolcadik helyre, ha a nagy rohanásban eszébe jut a torna, jó kedve lesz?
Persze, de ahogy többször említettem, minimális rossz érzés van bennem az utolsó meccsel kapcsolatban, még ha a későbbi világbajnok Egyesült Államok is volt az ellenfelünk. Hatalmas sikert értünk el, erre kell építeni, de a realitás talaján maradva már az Eb-selejtezőre koncentrálunk. Az eredmény csodálatos, haladjunk tovább ezen az úton!

Ahogy utalt is rá, másfél hónap múlva újra tétmérkőzések jönnek a nemzeti csapattal, rögtön három. Fontos fokmérő a németországi selejtezőmeccs?
Nagyon erős a német válogatott, aki az elmúlt években követte a csapatot, tudja ezt. Idegenben sosem egyszerű nyerni, de igyekszünk kihozni a maximumot ebből a meccsből, felkészülünk, amennyire lehet, hogy jó mérkőzést játsszunk. Fontos lenne a győzelem, megtesszük a legtöbbet, utána két hazai találkozóval folytatjuk a portugálok és a dánok ellen, azokat is szeretnénk megnyerni a legjobb formánkat mutatva. Ha sikerül úgy teljesíteni, ahogy tudunk, szerintem nem lehet gond, jó eséllyel kiharcoljuk a továbbjutást a csoportból.

Talán leszögezhetjük, akkor lehet építkezni a szeptemberi szép sikerből, ha mostantól nem maradozunk le az Eb-kről.
Így van, sokszor hangsúlyoztuk, mennyire jó ez a korosztály, utánpótlásban is sikereket értünk el, és felnőttként mostanra értünk be. Magas szinten szeretnénk játszani, hogy ne hullámozzunk, számoljanak velünk és minimum legyen az Eb-re jutás. Sokszor hangsúlyozom, mennyire erős az európai mezőny, de ebből a négyesből illene továbbmennünk. Soktényezős a szituáció, nem szeretnék előre magyarázkodni, de irreális dolgokkal dobálózni sem, négy ország rendez, négy hely tehát foglalt, de stabilnak kell lennünk, nem elégszünk meg a szeptemberi jó eredménnyel, a langyos vízzel, mindig el akarjuk érni a maximumot.

Csapatkapitányi szemmel milyennek értékeli a légkört a válogatottban?
Nagyon jónak, és erről nem azért beszélek, mert ezt akarják hallani, hanem mert tényleg így van. Az elmúlt évekhez képest is még jobban egyben vagyunk, mindenki tudja, mi a szerepe, és sokan vannak, akik extra teljesítménnyel adott napon meccset tudnak eldönteni. Igazi csapatként játszunk, és a legnehezebb pillanatokban mutatkozik meg az összetartás, ez a legnagyobb erőnk. Nagyon rosszul kezdtük a vébét, de megbeszéltük a helyzetet, aztán másnap a videózás során újra. Az egységnek az edzők, a fiziósok, a pszichológus is része, egy irányba haladunk, és a siker mellett az a legfontosabb, hogy élvezzük, hogy a válogatottban lehetünk. Ha újra összegyűlünk, az adjon hatalmas löketet mindenkinek!

Igaz, hogy jövőre újra megpróbálja a WNBA-t? Tapasztalt érdeklődést onnan, vagy csak lesz, ami lesz?
Jeleztem a menedzseremnek, hogy szeretném újra megpróbálni. A vébé után mondta, érdeklődött irántam két csapat, de nem könnyíti meg a helyzetemet, hogy a spanyol bajnokság nagyon sokáig tart, a WNBA-ben meg jövőre még korábban kezdődik az edzőtábor. Szívesen bebizonyítanám magamnak, hogy oda tudok kerülni, míg ha nem jön össze, de mindent megtettem érte, akkor is elégedett leszek. Hiába egyre több a csapat és bővebbek a keretek, rengeteg játékos verseng a pozíciókért. Rengeteg célom van, dolgozom mindennap, hogy az összes álmom valóra váljon!