Bizarr évfordulós visszavonulás egy családi tragédia árnyékában

Bár még fel nem foghatta a tragédiát, hiszen csak kétéves volt Nicolas Batum 1991. szeptember 21-én, amikor kameruni származású, Franciaországba emigrált profi kosárlabdázó édesapja, Richard egy mérkőzésen a büntetővonalon állva összeesett és aneurizma következtében elhunyt, későbbi életére hatással volt a trauma. Az 1988-ban született fiúgyermek ennek ellenére vagy éppen emiatt szintén profi kosaras lett, nem is akármilyen, a francia férfiszakág valaha volt egyik legprímábbja, aki bizarr módon éppen édesapja halála 35. évfordulóján jelentette be visszavonulását, egy ragyogó karriert lezárva.

„Ez a dátum számomra különleges, apa halálának 35. évfordulója. Sajnálatos módon az ő pályafutása így zárult, nem az ő választása volt, nem adatott meg neki a normális családi élet – mondta a saját maga által készített és közzétett filmecskében Batum, aki tízesztendős fiához beszélt a videóban. – Nekem ez az egyetlen emlékem róla, ez is halovány. Még az dereng, hogy a kórházban vagyunk és anya sír… Sok oka van annak, hogy visszavonulok, az egyik, hogy veled akarok lenni, fiam, gondoskodni rólad. Az én időm lejárt, a francia válogatottnál már két éve, most klubszinten is. Mindent megtettem, hogy sikeres karrierem legyen, itt az idő elbúcsúzni.”

Batum valóban gyönyörű és eredményes karriert futott be (a felnőttválogatottal szerzett hét nemzetközi érem hazai rekord), többek közt francia bajnok lett, éveket lehúzott az NBA-ben, a nemzeti együttessel pedig Európa-bajnokságot, illetve világbajnoki és olimpiai érmeket nyert. Mindezt úgy, hogy sokáig a kosárlabda egyfajta szitokszónak számított a megrendült családban, amely kezdetben nem támogatta a félárva kisfiú kosárlabdával kapcsolatos terveit, álmait…

„Apa halála nehéz és kerülendő téma volt a családban, főleg azután, hogy eldöntöttem, kosárlabdázó leszek – mondta még egy évvel a visszavonulását megelőzően Batum, aki a Los Angeles Clippers tagjaként akasztotta végleg szögre a magasszárú sportcipőjét. – Furcsa a kapcsolatom a sportággal, amelyet imádok, de kísérteties is kissé, mert sokat hallottam arról, apa milyen kosaras volt, ez egyfajta motivációt is jelentett nekem, kihívásként is vettem, hogy túlszárnyaljam. A sors talán elrendelte számomra, hogy befejezzek valamit, amit neki nem volt lehetősége. Ha megnézzük, mit értem el, talán mondhatom, sikerült is.”

Ezzel nem is akarunk vitatkozni, hiszen Nicolas a francia válogatott csapatkapitánya lett, s 18 évig játszott a világ legerősebb bajnokságában, az NBA-ben.

„Nem vagyok nagyképű, sosem voltam, de piszkosul büszke vagyok magamra, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokra viszem. Úgy vélem, befejeztem azt, amit ő kényszerűen félbehagyott, és ha még élne, büszke lenne rám. Amikor a feleségem terhes lett Aydennel, onnantól kezdve borzasztó sokat aggódtam, mert a generációs minta nagyon nyomasztott, a születése után rettentő nehéz volt pályára lépni minden meccsen. Csak akkor nyugodtam meg, amikor elmúlt négyéves. Már Nayelia lányom is elmúlt ennyi, így enyhült az idegességem, s az utolsó idényemben már a nap fénypontja volt, amikor a gyerekeim a lelátóról szurkoltak nekem. Örülök, hogy ezt megélhettem”.

Két éve a francia kosárlabdázás egy ikont, az NBA idén egy szerény és ragyogó játékost veszített el.

 

A 2020-ra kiírt, a koronavírus-járvány miatt egy évvel később Tokióban megrendezett olimpia francia–szlovén elődöntője felejthetetlen végjátékkal zárult. A magas tempójú meccsen 90–89-re vezettek a franciák a 40. percben, de az utolsó támadás a szlovénoké volt: Luka Doncicot „bekettőzték”, így Klemen Prepelicnek passzolt, aki betört a gyűrű felé és a találkozó utolsó másodpercében feltette a ziccert, ám Batum, a franciák csapatkapitánya elképesztő reakcióval elérte és blokkolta a kosárba tartó labdát. Az ötkarikás játékokat követően több helyen is az olimpiák történetének legmaghatározóbb és legvarázslatosabb momentumai közé sorolták a sapkázást. „Gyenge meccsem volt támadásban, így védekezésben kompenzáltam, tudtam, hogy meg kell akadályoznom a fordítást jelentő kosarat. Rengeteget álmodtam és fantáziáltam korábban arról, hogy olimpiai döntőt játszom. Sikerült, de sajnos győzni nem, ahogy később Párizsban sem, mindkétszer kikaptunk az amerikaiaktól a fináléban.”

A francia kosárlabdázás legnagyobb csillaga, Tony Parker és Nic Batum között hat év a korkülönbség, de a válogatottban számos sikert értek el együtt és jó barátságot ápolnak, közös üzleti vállalkozásaik is vannak, nem véletlen, hogy a San Antonio Spursszel 2003 és 2014 között négyszeres NBA-bajnok karmester, a lyoni székhelyű ASVEL férficsapatának jelenlegi vezetőedzője és a klub résztulajdonosa szuperlatívuszokban beszélt korábbi csapattársáról a bejelentése után. „Nic a francia kosárlabdázás történetének egyik legjobb játékosa. Amikor bejelentette a visszavonulását, nosztalgikus hangulatba kerültem, ő mindig olyan volt nekem, mint ha a kisöcsém lenne. Meglehetősen szürreális érzéseim vannak, furcsa lesz, hogy már nem látom a parketten. Mindenképpen pompás búcsúünnepséget érdemel, ez nem lehet kétséges” – mondta Parker.