A Haller térről indult a pályája

Kacskaringós utat tett meg, míg 1928 nyarán bemutatkozhatott a Hungária első osztályú csapatában. Bár a Somogy megyei Mocsoládon született 1908. március 21-én, később a család Soroksárra költözött, ő pedig a Haller téren rúgott először rongylabdába. Tehetségére jellemző, hogy 14 évesen már az FTC korosztályos csapatában igazi labdát rúgott. Kalmár nem jelentkezett a legnépszerűbb klubhoz, hanem hívták. A profizmus 1926-os bevezetésekor szerződést is kötöttek vele, nehogy rivális klub elvihesse, aztán kölcsönadták erősödni előbb az Ékszerésznek, majd a Pesterzsébetnek. Utóbbi csereügylet volt, és mivel cseretársa, a védő Papp László súlyosan megsérült, Kalmárt nem tudta visszavinni a Ferencváros. Ám Erzsébeten sem maradt sokáig, lecsapott rá a Hungária, és 20 évesen már játszhatott a legnagyobb rivális együttesében. Első idénye nagyszerűen sikerült, öt évnyi szünet után újra bajnokságot nyert a Hungária úti csapat. Alig vált ismert futballistává, amikor 1928 őszén a válogatottban is bemutatkozhatott. A következő tavaszon végig kitűnő formában futballozott, és a nemzeti együttesben is remekelt: a májusi bécsi meccsen pályafutása egyik legjobb játékát nyújtotta, szeptemberben pedig első gólját ünnepelhette a válogatottban, Prágában 30 méterről bombázott a világhírű Planicka kapujába.Kalmár igazán a csapat tengelyében szeretett játszani, a középcsatár vagy a középfedezet posztján. Kiválóan irányított, remekül lőtt, és fejelésben sokak szerint Kocsis Sándor feltűnéséig a legjobb volt a hazai mezőnyben.Ragyogóan induló pályafutását többször is súlyos sérülés szakította meg. Az első, és játékát jelentősen befolyásoló lábtörés az 1929 októberi örökrangadón érte, amikor Amsel Ignác, az FTC kapusa rávetődött a lábára. Hosszú ideig gyógyult, de visszatérése után játéka már óvatosabb volt, így a válogatottban sem olyan pályát futott be, mint amilyet képességei alapján elérhetett volna, csupán 15 alkalommal játszott a legjobbak között. Utoljára 1932 őszén – mindössze 24 évesen. A Hungáriával 1932-ben kupát nyert, egy évvel később pedig a francia kupagyőztes Excelsior Roubaix együtteséhez szerződött; rendszerint a középmezőnyben végzett a társulat. Négy év után hazatért, 1938-ban keveset játszott még a Hungáriában, majd a Kistextben, és közben megkezdte az edzői pályáját. A negyvenes évek elején a válogatottnál dolgozott Vághy Kálmán szövetségi kapitány segítőjeként. Első nagy sikerét az 1947–48-as idényben a Csepel edzőjeként érte el, meglepetésre bajnokságot nyert a gyári együttessel. Aztán irányította a Vasas, majd a Dorog felkészülését, és 1952 elejétől a nagy Honvéd élén dolgozott. Három bajnoki címet nyert Puskásékkal, a világ legjobb klubcsapatát irányította a ötvenes évek közepén. Bányai Nándor, a Honvéd balfedezete, Bozsik József párja, kedvesen emlékezett egykori mesterére: "Én még futballoztam ellene, amikor a Kispest edzőmeccset játszott a Kistexttel. Edzőként nagyon becsültem benne többek között azt, hogy kiállt a futballistákért. Edzései nagyszerűek voltak, hiszen mindent megmutatott. Bár jól felkészült társaság volt az akkori Honvéd, játszott benne néhány világklasszis, nem volt könnyű újat mutatni, Jenő bácsi azért tudott. Fantasztikus rúgótechnikája volt, jobb külsővel úgy csavarta el a labdát, hogy már úgy látszott, mellé megy, aztán bepörgött a kapuba.”A Honvéddal 1956 telén részt vett a dél-amerikai túrán, aztán nem tért haza, Bécsben a Wackerhez szerződött, és negyedik lett a csapattal a bajnokságban. 1958-ban Spanyolországba költözött, rövid ideig a Sevillánál dolgozott, majd a Granadával a kupadöntőbe jutott 1959-ben. Az ellenfél a Barcelona volt, amelyet két egykori játékosa, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán erősített, s ők nyertek 4:1-re. A kupagyőzelem Izraelben, a Hapoel Tel-Aviv edzőjeként sikerült két évvel később, majd a Portóval végzett a második helyen az 1962–63-as idényben. Aztán visszatért Spanyolországba. Előbb a másodosztályba kiesett Granadát vezényelte vissza legjobbak közé, majd három évet töltött a barcelonai Espanol élén, az 1966–67-es idényben nagyszerű eredményt ért el az együttessel, a harmadik helyen zárt az Espanol. A hetvenes évek elején a Málaga csapatával a klub fennállásának legjobb helyezését érte el 1971-ben, akkor a kilencedik lett, egy évvel később tovább javított az együttes, a hetedik helyen végzett. Csaknem két évtizeddel később, 1990 januárjában ebben a városban hunyt el. Sajnos a magyar futballszurkolók fiatalabb nemzedékei alig hallottak a magyar labdarúgás egyik nagy egyéniségéről, hiszen 1956-os távozása miatt több mint három évtizeden keresztül szinte le sem írták a nevét, és mivel néhány hónappal a rendszerváltás előtt elhunyt, így mire újból le lehetett írni a nevét (korábban politikai okokból tiltották), akkor már csak kevesen emlékeztek rá.