NB I B - Diósgyőri VTK–Tatabánya 0–1

GÓLSZERZÔ
Duli a 66. percben Weisz átadását követően négy méterről helyezte az üres kapuba a labdát (0–1)

SÁRGA LAP
Mogyorósi (felvágta Montvait) a 32., Vitelki (felvágta Weiszt) a 34., Balogh (rossz becsúszásért) a 39., Vámosi (belerúgott Demébe) a 47., Weisz (sípszó után elrúgta a labdát) a 85. percben

SZÖGLETARÁNY: 7:4 (3:2)

Másfél éve, hogy az akkor még Csepelen tevékenykedő Török József felbukkant Diósgyőrben. A miskolciak reménykedve várták a befektetőt, amolyan "jó tündért” láttak benne, aki a fővárosiakat akarta Miskolcra költöztetni. Nos, akkor az élet közbeszólt. Török szombaton mégis visszatért a borsodi megyeszékhelyre, igaz, ezúttal a soros ellenfél, vagyis a Tatabánya szakvezetőjeként igyekezett megnehezíteni a piros-fehérek dolgát. A vendégek amolyan sündisznóállásban akartak ponthoz jutni: a védelmi négyes előtt alaposan megszállták a középpályát, elöl pedig csak Tóth Zoltánt hagyták. Ennek ellenére a Tatabánya szerezhetett volna vezetést, ha nincs egy téves bírói ítélet: a 40. percben Horváth Tibor köszönhette meg, hogy Kiss Béla játékvezető továbbot intett, amikor Tóth Zoltánt gyanús körülmények között felvágta a hazai kapu előterében. A DVTK kényelmes tempóban, sok hibával próbált a vendégek tizenhatosa elé kerülni, a kapura azonban semmi veszélyt nem jelentett. A szünet után a vendégek ráébredtek, hogy a szétesően és hit nélkül futballozó vendéglátók ellen akár három pontot is szerezhetnek. A hazaiak rengeteg labdát eladtak, így a vendégek bátran vezethették támadásaikat. Lényegesen nagyobb gólveszély jellemezte játékukat és egy gyorsan elvégzett bedobás után megérdemelten szerezték meg a vezetést. A hajrában a Tatabánya akár több gólt is szerezhetett volna, ám lehetőségeit mind elhibázta. A vendégcsapat győzelme megérdemelt, míg a DVTK "közönségriasztó” produkciója ismét azt vetette fel, hogy súlyos bajok vannak a borsodi megyeszékhely élcsapatánál…

Mestermérleg
Vágó Attila: – Csalódott vagyok, mert győzelmet reméltem. Figyelmetlenek voltunk, ellenfelünk azt játszotta, amit kellett.
Török József: – Bajnoki helyezésünkből adódóan győzelmi kényszer nélkül, felszabadultan futballozhattunk.