Amikor a ZTE előzi a Celticet

Ha valaki lemaradt volna: addigra kétgólos előnyt harcolt ki magának a házigazda, a fent idézett megállapítást pedig az indokolta, hogy mindkét "magyar” találatot a brazil Welton Silva jegyezte. Mondhatni, közel-távol nem akadt jobb támadó nála a mezőnyben, elvégre előbb messziről, úgy 17 méterről bombázott a finnek kapujába, majd egy lépésről kotorta a hálóba a labdát.
– Ugye, hogy az egyik szebb volt, mint a másik…? – nevetett a sokat ígérő, 3–1-es siker másnapján a korábban a brazil Coritiba FC és a Guarini FC, a francia Le Havre, valamint az izraeli Hapoel Tel-Aviv szurkolóit boldogító csatár. – Sajnos szerda este lemaradtam a híradókban sugárzott összefoglalókról, ellenben csütörtök délelőtt már vissza tudtam nézni a meccs rövidített változatát. Bár sosem szoktam elemezni a találataimat, ezúttal engedje meg, hogy kivételt tegyek: szerintem az első gólom tényleg elismerést érdemel. Csakúgy mint a csapat, amely két góllal verte a finn bajnokot, ami, megint csak szerintem, nem rossz eredmény.
– De nem ám! Ugyanakkor azt talán ön is elismeri, hogy lehetett volna rosszabb is…
– A második félidő a riválisé volt, ezt valóban kár lenne tagadni. A helsinki gárdának jóval több lehetősége nyílt a gólszerzésre, mint addig. Igaz, ezzel nem mondtam sokat, hiszen az első játékrészben nem akadt dolga Végh Zoltánnak… A folytatásban viszont szükség volt a kapusunk bravúrjaira, sőt, nemegyszer csak a szerencsének köszönhettük, hogy Kottila szépítő találatát követően nem egyenlített az ellenfél.
– Egyszer meg a léc sietett a segítségükre.
– Látja, ez a hazai pálya előnye… Ugyebár azt szokták mondani, hogy jó csapatnak szerencséje van, nos, ha ezt vesszük alapul, akkor megnyugodhatnak a szurkolóink…
– Vagyis a fogadóirodákban érdemes megtenniük az MTK továbbjutását?
– Hohó, ezt nem mondtam! Ha az esélyekre kíváncsi, legfeljebb annyit írjon le, hogy valamivel kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint a HJK. Tudja, hogy van ez, bármelyik gárda kifoghat egy jó napot, amikor még a játékosok térdéről is bepattan a labda, úgyhogy ne könyveljük el előre a továbblépésünket. Természetesen azzal tisztában vagyunk, ha odakint megfelelően koncentrálunk, ha motiváltak leszünk, akkor igenis sikerrel vehetjük ezt az akadályt.
– Azon azért csodálkoznék, ha a visszavágó előtt külön inspirálni kellene önöket.
– Persze, persze, nem lesz gond a motivációval. Az, hogy a következő körben a Celtic ellen léphetünk pályára, az, hogy halvány esély kínálkozik a Bajnokok Ligájában való szereplésünkre, már önmagában is doppingol minket.
– Gondolom, az öltözőben téma volt csütörtökön, hogy a skótok négy nullára nyertek a Kaunas otthonában.
– Téma volt, de a Celticnél is többet foglalkoztunk a Zalaegerszeggel. Szombaton ugyanis a ZTE vendégei leszünk, számunkra most az a legfontosabb öszszecsapás. Hozzáteszem, edzőnk, Egervári Sándor nem is engedné, hogy a Henrik Larssonék elleni párharcról álmodozzunk, mi több, a csapat rutinos futballistái is ügyelnek arra, hogy a helyén legyen az eszünk. Próbálnánk csak meg Halmai Gábor vagy Goran Jezdimirovics mellett lazítani…
– Ha már Halmait említette, úgy tudom, ön különösen örült a visszatérésének.
– Még Izraelben, a Hapoel Tel-Aviv gárdájában kötöttünk ismeretséget, ő volt az első, aki azzal fordult hozzám, ha segítségre van szükségem, bármikor keressem meg. Ezt sosem felejtem el neki. S higgye el, mert őszintén mondom: az egyik példaképemnek tekintem őt. Amit a pályán mûvel, az előtt le a kalappal, ahogy elkezdődik a mérkőzés, csupán három szó lebeg a szeme előtt: győzelem, győzelem, győzelem. Gabi egyébként gyakorta úgy viselkedik, mint egy edző, olyankor odajön hozzám, és szinte szuggerálja belém, hogy jó leszek, meg hogy gólt szerzek majd. Érti a szakmáját, ezt bizonyítja, hogy a szerdai meccs előtt szemrebbenés nélkül közölte velem, betalálok a finnek kapujába…