Ha maradt még bennük szufla

Volt köztük rózsaszín jövőképes, volt megannyi nagy meccs előtt égkék boldogságot szimbolizáló sikeres, és ugyanekkor volt tűzfénnyel festett tettrekész, avagy a hétköznapok sodrásában acélszürkére pingált következetes és számonkérő…Ezt a mostanit, ezt a bazi nagy bizniszre készített, kissé átlátszón fehéreset egy jól irányzott tűdöféssel pukkantották cafatokra valahol az MTV-székház harmadik és negyedik emelete között, azaz elnökségi szinten, merthogy a közszolgálati televízió kuratóriuma úgy döntött, a Szabadság térről egy forint nem sok, annyi nem vándorolhat át a magyar futball kasszájába.A bajnoki labdarúgó-mérkőzésekre kötött szerződés csütörtök este óta mintha nem is lenne (amúgy nem is volt…), emígyen az M2 már a péntek esti Debrecen–Pécs találkozót sem közvetíti. Írhatnánk a közhelyeset: most elsötétül a képernyő, ám persze, szó nincs erről, az élet és az adás megy tovább, legfeljebb foci helyett péntek és szombat este hattól szappanopera, vetélkedő, netán beszélgetőshow látható majd. Mondhatnánk, súlyos kritika ez a honi labdarúgóprodukciót illetően – azonban várjunk a megfellebbezhetetlen kritikával, azaz a nézettségi adatok hiányában senki ne vonjon le azonnali következtetéseket az ügyben, hogy valóban nézhetetlen-e a magyar futball –, és a nagy kokit leginkább azok kapták, akik az elmúlt kilenc hónap alatt álságos hittel hitték, és a kétkedők ellenében dörgedelmesen szajkózták: évi 450 millió forintért igenis eladható és képernyőre vihető a profifutballnak nevezett előadás. Hm… A Magyar Televízió a mostani bajnokság során eddig egy vasat sem fizetett a már leközvetített meccsekért, emígyen a mostani döntés tükrében eleve megkockáztatható, bizony rosszul taktikáztak azok, akik bíztak abban: a "beetetés” után valódi üzlet üthető nyélbe az MTV székházában. S e csalfa hitben komoly szponzorációs szerződéseket kötöttek meg, mégpedig éppen a még ingatag lábakon álló tévésközvetítésekre alapozva. Hogy ez így volt, vagy sem, az az elkövetkezendő napokban kiderül, azonban ezzel párhuzamosan lehet, sőt van más vetülete is az esetnek.Merthogy (és itt citálni kell a bizonyos közhelyet) a sötét képernyők nem pusztán a közvetítések elmaradásának tényét rögzítik immár, hanem azt is, hogy bizonyos üzleti körök a reklámozás hiánya miatt kihátrál(hat)nak a sportágból, és ezzel együtt viszik magukkal mindazon pénzt, amelyből a valódi produkciót alig-alig kínáló futball eddig önnön magát eltartotta.Most, a televíziós kuratóriumi döntés apropóján ugyanis kiderült, nem ér évi 450 millió forintot ez a futball, mint ahogyan nem érik meg pénzüket az átlagban havi 767 ezer forintos bérezésért tartott, profinak nevezett labdarúgók sem. Arra is jó a fenyegető hír (azaz, hogy a jövőben nem lesz televíziós közvetítés), hogy a magyar focit szórakoztató iparágnak aposztrofáló vezetőkben végre nyomatékosítsa: selejtes áruval szinte reménytelen vállalkozás házalni.Az újabb ügy miatt elemezgethetnénk még, hogy lám, lám ezért kellett volna mindig is ínaszakadtáig hajtaniuk a közönség elé a hivatásuk apropójából kilépő játékosoknak, hogy ezért kellene adott esetben jó eredményekkel elkényeztetni a hazai futballmeccseket már csak a televízióban néző focirajongókat, hogy ezért kellene a nyilvánosság előtt ibolyaszerényen viselkedniük azoknak, akik ebben a bizniszben próbálnak boldogulni…De ne menjünk ilyen messzire, hiszen, hogy most egy lufi ismét kidurrant, nem is ezek az igazán nagy kérdések, hanem az: lehet-e fújni egy újat?Szufla nélkül ugyanis még ez sem megy…