Játékossors: Terjék Lajos tud küzdeni

A fiatal támadó az élvonalbeli Asdod játékosa – itt futballozott korábban Nyilas Elek is –, és az együttes jelenleg negyedik helyen áll a bajnokságban, három ponttal lemaradva az első helyzett Maccabi Haifa mögött. Terjék Lajos az elmúlt tíz fordulóból kilencszer pályára lépett – csak azért hagyta ki az egyetlen bajnokit, mert influenzajárvány volt a városban, ez pedig őt is ledöntötte a lábáról – és a küzdelmek során egy gólt szerzett.– Nem akarok rögvest kötözködni, de azért arra nem lehet büszke, hogy csatár létére kilenc mérkőzésen egyszer talált a kapuba…– Ha éket játszanék, akkor én sem lennék különösebben boldog – mondta a játékos. – Viszont az Asdod együttesében bal oldali középpályásként számítanak rám. Az elején kicsit magam is meglepődtem, de nagyon bejött nekem ez a poszt. Nem vagyok különösebben nagydarab futballista, így aztán nem igazán fekszik nekem, ha folyamatosan a védők között kell küzdenem. Viszont, ha lendületből vihetem rájuk a labdát, akkor egy-két csellel meg tudom őket kavarni. Egyébként fizikálisan is igen jó állapotban vagyok, mert kicsit hosszabbra nyúlt a nyári felkészülésünk, mint azt előzetesen tervezték. Itt is, mint otthon is, gond volt a televíziós közvetítésekkel és amíg nem született megállapodás, addig nem léphettünk pályára, így jobb dolgunk nem lévén edzettünk.– Mi lehet az oka annak, hogy a magyarok közül ma már csak ketten szerepelnek az izraeli első osztályban?– Sokan nem veszik komolyan az izraeli focit, és ez hiba. Ez igen színvonalas bajnokság, amelyben sok jó játékos kap helyet. Magyar labdarúgóként az is furcsa egy kicsit, hogy minden egyes hazai mérkőzésünkön telt ház van. Nagyon szeretik a csapatot a drukkerek, minden hazai találkozó élmény a számunkra. Szóval, jó itt szerepelni.– Hogyan szokta meg az izraeli mindennapokat?– Azt talán mondanom sem kell, hogy nem volt könnyű átállni erre az életre. Kicsit nehezen rázódtam bele, már csak azért is, mert én ennyit sohasem voltam távol a családomtól… Nincs mit szépíteni ezen, szenvedtem a honvágytól. A nyelv, az írás és a hagyományok is szinte kiismerhetetlenek a számomra. Képzelje el azt, hogy amikor pénteken edzőtáborban voltunk, délután megállt az élet, mert az izraeli labdarúgók imádkoztak. Mi, külföldiek félrevonultunk és csodálkoztunk, ugyanis ilyen áhítatot még nem láttunk…– Tud kommunikálni a társakkal?– Angolul beszélek egy kicsit, és ezzel elboldogulok, azaz mindent megértek, ami fontos. A héberből is elsajátítottam már néhány szót, amit a pályán kell használni, azt már tudom. A lényeg azonban az, hogy a pályán mit mutat az ember. A külföldiektől többet várnak, mint a hazai labdarúgóktól. Nekem az elején sikerült bekerülnöm a forduló válogatottjába, sőt még egy vesztes meccsen is a mezőny legjobbja voltam, így aztán nem volt gond a beilleszkedéssel.– Meddig marad Izraelben?– Egyelőre egyéves szerződésem van, ezt kitöltöm, aztán majd meglátom, mi lesz. Természetesen nem innen szeretnék nyugdíjba menni, de úgy gondolom, hogy innen könynyebb jó bajnokságba igazolni, mint Magyarországról. Ezért is szerződtem ide. – Izrael kapcsán kihagyhatatlan a kérdés, milyen most a helyzet az országban? Hozzánk nem a legjobb hírek jutnak el.– Kicsit féltem is, amikor kiutaztam, de a magyar híradókban sokkal borúsabb képet festenek az itteni helyzetről, mint amilyen a valóságban. Amióta én itt vagyok, csak Jeruzsálemből és Haifából kaptunk hírt robbantásról, míg mi biztonságban élünk.– Mikor jöhet haza?– A légiósok miatt december huszadikától szünetel a bajnokság. Itt nem ünneplik a karácsonyt, de azzal tisztában vannak, hogy ez nekünk nagyon sokat jelent és hazaengednek minket. Néhány napról van szó, de már nagyon várom, hogy otthon lehessek. Az ünnep után jövünk is vissza, és minden megy tovább…