Simon Tibor vére a ruhákon

A pénteki tárgyalás több mint egyórás csúszással kezdődött, ám háromnegyed óra alatt véget is ért; dr. Szebeni László bíró ugyanis ez alkalommal is szakértőket hallgatott meg. Az írásos anyagok szóbeli kiegészítéseként elhangzott: két vádlott, mégpedig G. János és O. Roland ruházatán a néhai Simon Tibortól származtatott vérmaradványokat azonosítottak. Az elsőrendű vádlottól egy fekete, fűzős bőrcipőt, míg a másodrendűtől, tehát O. Rolandtól egy sötétszürke szövetnadrágot foglaltak le a nyomozás során. E két ruhadarabon bűnjelként vérszennyeződéseket rögzítettek, de mivel Simon Tibortól nem maradt fenn az azonosításra alkalmas vér, a biztosított vérmaradványokat össze kellett vetni az elhunyt tréner szüleinek genetikai profiljával. Nos, a kémiai elemzések kimutatták, hogy G. János és O. Roland cipőjére, illetve nadrágjára Simon Tibortól származtatott vér került. A vádlottak mindehhez a bíró kérdésére nem kívántak kommentárt fűzni, azaz elfogadták a szakértői megállapításokat. Szintén találtak vérnyomot a negyedrendű vádlott, H. Attila nadrágján, e vér azonban a ruhadarab viselőjétől származott, míg a harmadrendű vádlott, H. János ruházatán kimutatható vérszennyeződés nem volt.
Mint arról már többször beszámoltunk, Simon Tibor 2002. április 21-én a hajnali órákban a budai Café Allure-ben szóváltásba keveredett más vendégekkel, köztük G. Jánossal. A vádirat szerint a vita dulakodássá, majd verekedéssé fajult, amibe a bárban biztonsági őrként dolgozó másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak is beavatkoztak. A csetepaté során G. János egy esetben ököllel arcul ütötte Simon Tibort, aki ettől a földre esett, ám ekkor még felállt, és kiszaladt a Lövőház utcába. A bejárattól mintegy 50 méterre O. Roland meg H. János utolérték a sértettet, akit előbbi elgáncsolt. Simon Tibor elesett, és a vádlottak a közben odaérkező H. Attilával együtt ütni, rúgni kezdték. A futballedző bocsánatot kért, majd felállt, ám a H. Attilával egy időben felbukkanó G. János – a Fővárosi Főügyészség szerint – ököllel arcon ütötte, amitől Simon az aszfaltra zuhant, beverte a fejét, és már nem mozdult. G. János – hangzik a vádirat – a mozdulatlan sértett hátát egy ízben még megrúgta. A bántalmazott orrcsonttörést, sziklacsontrepedést, homlokcsontrepedést, koponyaalapi törést, valamint két helyen durva, mélyre terjedő agyroncsolódást szenvedett, és 2002. április 23-án 22.30 órakor a Szent János Kórházban meghalt.
A felkért igazságügyi orvos szakértők álláspontja különbözik abban, hogy egy vagy több ütés érte a sértett fejét. Az egyik vélemény szerint a jobb szemgödör tájékát legalább két ütés érte, s ezek közül az egyik vélelmezhetően rúgástól származott. Ezenkívül legalább egyszer a koponya hátsó részét is megütötték. A másik szakvélemény viszont arról szól, hogy csupán egy csapás bizonyítható, a tarkótájék ugyanis akkor sérülhetett meg, amikor Simon Tibor a földre zuhanva beverte a fejét. Az ellentmondás feloldására a bíróság újabb, immár a harmadik szakvélemény elkészítését rendelte el.
Emiatt bizonyosan változnak a márciusra tervezett tárgyalási napok, addig azonban még kétszer vezetik elő a bíróságra az előzetes letartóztatásban lévő vádlottakat (G. Jánost 2002. április 30-ától tartják fogva, a többieket az első tárgyalási napon, idén február 6-án tartóztatta le a bíróság). Jövő szerdán ugyanis elkezdődik, pénteken pedig folytatódik a tanúk meghallgatása.