A sportminiszter elszánt

A türelem – amint az Gyurcsány Ferenc sportminiszter hétfői, a Sportfolióról szóló háttérbeszélgetésén elhangzott – február 29-éig tart, és ha a lilák nem utalják át a 19 millió forintot, akkor gondba kerülhetnek. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) irányítóinak szemét ugyanis már eddig is szúrta az az egészen elsőrangú megállapodás, amelynek értelmében az újpestiek évi ötmillió forintért használhatják a Megyeri úti létesítményt, "…holott ennyiért ma egy jobb budai villát nem lehet kibérelni" – mondta a miniszter. Márpedig ha ez a papír is az iktatóba kerül, akkor igazán exkluzív állapotba zuhan a fővárosi profifutball: az öt nagy egyesület egyikének sem lesz érvényes használati szerződése a saját stadionjára.
Mindez annyiban érdekes, hogy egyfelől a Magyar Labdarúgóliga (MLL) kiírása szerint csak olyan csapat vehet részt a 2004–2005-ös bajnoki szezonban, amelynek van ilyen megállapodása. De ha ezt a megkötést oly rugalmasan kezelné is az MLL, mint eddig mondjuk a hitelképességi kötelezettség megállapítását, a GYISM akkor sem tolerálná tovább ezt a helyzetet. Hiába küldtek ugyanis a sportvállalkozásoknak felszólítást a Sportfoliótól, hogy nyilatkozzanak terveikről – az állam a jövőben nem kíván évi 50-100 millió forintot fordítani a betonarénák fenntartására –, egyik megkeresett sem reagált. A pesti élgárdák fölött azért kezdtek gyülekezni a sötét fellegek, mert a minisztérium moguljai immáron úgymond ráérnek a sportingatlanokkal foglalkozni, minthogy az erejüket eddig lekötő sporttörvényvita lezárult. S most a Sportfolió került a célkeresztbe (ahol 55 munkatársnak fel is mondanak), mert kiderült: van mit szűkíteni ezen az irgalmatlan átmérőjű fekete lyukon, amely évente négymilliárd forintot nyel el.
A GYISM szerint igen nehéz megindokolni, miért kellene a proficsapatok által használt stadionokra százmilliókat költeni: a minisztérium záros határidőn belül tisztába akarja tenni az ezekkel a létesítményeket kapcsolatos ügyeket (is), azaz előbb-utóbb muszáj a sportvállalatoknak nyilatkozniuk, mennyit kívánnak fordítani a stadionok fenntartására. Ha a Fradi, az Újpest, az MTK, a Vasas és a Honvéd nem tervez tízmilliós kiadást e téren, akkor bérelhető játéktér után kell néznie, jelenlegi pályáján nem maradhat. Illetve maradhat, csak – és Gyurcsány Ferenc e tekintetben eltökélt – hónapokon belül elzárják a villanyt, a fűtést, a vizet, mert az állam nem óhajtja a továbbiakban fizetni a számlákat.
Megoldást esetleg az önkormányzatok vagy újabb támogatók bevonása jelenthetne egyébiránt, de ahogy a sportminiszter fogalmazott, "…ez már nem a minisztérium problémája. Nekünk a nemzeti sportstratégia szempontjából fontos létesítményeket kell üzemeltetnünk, és jó volna végre fejleszteni is ezeket." Utóbbiak sorába egyébként a Puskás Ferenc-stadion is beletartozik, avagy ismerve a jelenlegi állapotokat – magyarán a sportvállalkozások nem igazán képesek vállalni egy stadion fenntartásának pluszterheit – egyre közelebb kerülünk a kettős rangadók újraéledéséhez.
Elvégre az egykori Népstadiont csak arra a másfél órára kell majd kibérelni.