"Na, mi aztán jól felspannoltuk magunkat" jegyezte meg az egyik siófoki vezető, midőn a bemelegíteni induló vendégjátékosok olyan elánnal törtek ki az öltözőből, hogy az első sor majdnem hanyatt esett a csúszós folyosón. Persze, a futballisták izgatottsága érthető volt: három hónap után játszhattak végre bajnoki meccset.
Noha még Békéscsabán sem lehetett szombaton monokinis hölgyeket látni, ám az idő jó, a gyep pedig száraz volt – igaz, a salakos futópályára csak szőnyegen keresztül lehetett lépni, mert egy mázsa fölött már könnyen elnyelte volna az embert az iszap. Na, de focizni a füvön kellett, azzal meg nem volt gond. Mármint a fűvel nem volt – a focival igen. Az első fél órát ugyanis helyzet nélkül bekkelték ki a csapatok (ami azért nem biztos, hogy dicséret…), inkább küzdelmes mezőnyjátékkal teltek a percek. A békéscsabaiak voltak az aktívabbak, ami akár meglepő is lehetett volna, hiszen a tabellán elfoglalt helyek alapján a Balaton FC az aranyért, a Békéscsaba pedig az osztályozó elkerüléséért harcol. Ráadásul a siófokiak nem gyengültek, szinte változatlan kerettel vágtak neki a tavasznak; igaz, a szűkös költségvetés miatt a másik oldal sem tudott nagyon bevásárolni. A békéscsabaiak ugyan igazoltak két játékost, ám formájukról sokat elmondhat, hogy mindketten a lelátóra kényszerültek… Minderre Juhász Tamásnak is megvolt az esélye, hiszen a siófoki védő 23 másodperc alatt összehozott két, sárga lapot érő szabálytalanságot, ám szerencséjére Szabó Zsolt nem állította ki őt. Ha a bíró nem is, a Békéscsaba büntetett: Tóth György talált a kapuba, és ezzel vezettek a lilák – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten. Elég gyorsan hatott Csertői Aurél vezetőedző dorgálása a szünet után, hiszen néhány perccel később a vendégek egyenlítettek – Juhász elmozgása a védőjétől és a fejese kétségkívül szép volt. Kár, hogy az imént taglalt okok miatt neki elvben már nem lett volna esélye a gólszerzése… A túloldalon Tóth György már kevésbé volt szerencsés, mint az első félidő végén, hiszen újabb lövése után a labda a lécről vágódott ki. A kapott gól ellenére is jobb volt ekkor a Békéscsaba, több lehetőséget hozott össze, ám mindig hibáztak a játékosai. Egy kis pihenés után igazából még az utolsó tíz percre pörgött fel a mérkőzés, amikor teljesen beszorította ellenfelét a hazai együttes, ám már nem tudta a döntő találatot bepréselni. Persze úgy nem is könnyű sikert elérni, ha fél perc alatt kétszer is a kapu mögötti salakra száll a tiszta helyzetből beívelt labda – ne szépítsük, rengeteg technikai hiba volt az egész mérkőzésen mindkét csapat részéről. Így nem is lehetett igazán élvezetes találkozóról beszélni, inkább csak a harcosságért érheti dicséret a játékosokat. Főként a békéscsabaiakat, más kérdés, hogy Supka Attila együttese így is veszni hagyott ezen a meccsen két igen fontos pontot…
