Miskolcon a futball halott

Varga Zsolt, a reménybeli új befektető képviselője arra várt, hogy Ott Erzsébet nyilatkozatot szerezzen be egy fővárosi végrehajtótól, amelyben benne foglaltatik, hogy hétfőig nem indítja meg a gazdasági társaság elárverezését. Ismert, hogy a kft. többségi tulajdonosa háromszor kért (és kapott) hitelt, ennek fedezetéül a DVTK 1910 Kft.-ben lévő 2.9 millió forintos üzletrészét jelölte meg. Az üzletasszony a kölcsönöket nem fizette vissza, így aztán a hitelezők jogerős bírósági végzéssel a kezükben csaknem 27 millió forint értékben kérik a végrehajtást. Varga Zsolt ezenkívül bízott abban, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség prominens képviselőinek közbenjárása elegendő lesz ahhoz, hogy az UEFA engedményt tegyen a DVTK-nak (a különböző nemzeti szövetségeknek július 7-én 12 óráig kellett eljuttatniuk a kontinens labdarúgását irányító felügyelőtestület zürichi központjába az élvonalbeli csapatok klublicencével kapcsolatos dokumentumokat, és a DVTK nem szerepelt, nem is szerepelhetett a listán, hiszen a hiányos adatszolgáltatás, valamint a gazdasági bizonytalanság miatt a licencengedélyt a Magyar Labdarúgliga nem adta meg).
Varga Zsolt ezek után elállt az üzlettől… Mindez azt (is) jelenti, hogy továbbra is Ott Erzsébeté a kft. – ami pillanatnyilag valóságos csődtömeg: a tartozás összege jóval százmillió forint fölött van. A játékosok a sokadik halasztott időpontig (július 9-e, péntek) sem jutottak hozzá a pénzükhöz, így ők szabadon igazolhatóvá válnak…
Guti Miklós ügyvezető igazgató volt az, aki a nehéz helyzetben nyilatkozott: "Beszéltem a liga elnökével, Szieben Lászlóval, és arra kértem, segítsen a DVTK-n – mondta az ügyvezető igazgató. – Nos, ő elmondta, hogy az élvonalbeli szereplésre már nem lát esélyt, de mi még nem adjuk fel! Nevezünk az NB I B-re, s közben várjuk az UEFA ellenőrző bizottságának szerdán hazánkba érkező tagjait. Szeretnénk tőlük útbaigazítást kapni arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehet felülvizsgálni a licencünkkel kapcsolatos döntést. Nem tagadom, valóban szégyenteljes helyzetbe jutottunk, de én még mindig látok lehetőséget a megmenekülésre…"
A játékosok és a szurkolók azonban már nem hisznek az ígéretekben – az elmúlt évek során ugyanis ők voltak azok, akik a legtöbb megpróbáltatáson átestek. A futballisták szinte a teljes tavaszi szezont fizetés nélkül futballozták végig, míg a szakmai munka dicsérete az, hogy a csapat így is kiharcolta az élvonalba kerülést.
Csodák nincsenek, ígyt azt kell mondani: hiába küzdöttek… ---- A ---- A