Nem sikerült a kispesti bravúr

"Na, ha mentek még két-három kört az UEFA-kupában, nektek is felhúzunk egy hasonló komplexumot" - folytatta a kispesti futball-kft. egyik tulajdonosa, majd a mosolygó arcokat látva hozzátette: "Persze külön-külön kaptok egyet…" Mondhatni hát, hogy a leendő szállodai szobatulajdonosok számára kulcskérdés volt, milyen eredménynyel utaznak haza Wronkiból…
Abból a városból, amelyet különösebben nem hozott lázba a magyar együttes fellépése - ezt bizonyítja, hogy a helyi nyomda csupán 3000 belépő elkészítésére kapott felkérést, holott a stadionban 6000 drukker számára szereltek fel műanyag széket. A félreértések elkerülése végett szögezzük le: az érdektelenség nem a vendégtársulatnak tulajdonítható, hanem annak, hogy az Amicát afféle kirakatcsapatnak tekintik errefelé - no igen, a helyi sztárok havi egymillió forintos alapfizetésére sokan irigyek… És akkor a különböző prémiumokról nem is beszéltünk. Talán azért nem, mert az amúgy roppant kedves, a Honvéd elöljáróit még a fridzsiderek és mosógépek összeeszkábálására szakosodott névszponzor wronki gyárába is elcipelő házigazdák csak kacsintottak egyet, midőn az esetleges továbbjutásért átutalandó extrajuttatás felől érdeklődtünk náluk. A kezdés előtt mi másban bíztunk volna, mint hogy ez a kérdés a visszavágó után aktualitását veszti.
Az Amica mindig "megnyomja" az első húsz percet, általában szerez is egy vagy két gólt ennyi idő alatt. Nos, ezt az időszakot kell valahogy kibekkelnünk - hívta fel játékosai figyelmét Gálhidi György vezetőedző még a taktikai értekezleten. Úgy tűnt, Vámosi Csabáék megértették, amit a tréner mondott: az említett periódusban okosan futballoztak a lengyel bronzérmes otthonában. A védők hibátlanul tették a dolgukat, elöl Herczeg Miklós ígéretes helyzetbe került, fájdalom, a ziccert nem sikerült gólra váltani.

Aztán, amikor mi, magyarok hátradőltünk, a lengyelek talpra ugrottak: a 23. percben - mondhatni, váratlanul - vezetéshez jutott a Wronki. Az előny persze meghozta a hazaiak játékkedvét, akik a félidő hátralévő részében akár hárommal is növelhették volna találataik számát. Szerencsére nem tették, ám ez elsősorban rajtuk múlott…
Azt nem állíthatjuk, hogy a folytatásra egy másik Honvéd jött ki (már csak azért sem, mert Gálhidi György nem cserélt a szünetben…), az viszont szembetűnő volt, hogy az első felvonásban látott passzivitását az öltözőben "hagyta" a gárda. Michal Silhavy magabiztosnak tetszett a kapuban, Budovinszky Krisztián jól összefogta a védelmet, egy sorral feljebb Bábik Tibor és Vén Gábor próbálta meg osztogatni a megszerzett labdákat, míg elől Herczeg Miklós és Csobánki Ádám, majd a helyére beálló Bojtor László igyekezett "üzemzavart" okozni az Amica-gyár csapatában. Sajnálatunkra ennél több pozitívumot nem említhetünk a kispestiekkel kapcsolatban - legfeljebb annyit, hogy a magyar drukkerhad ez idő tájt igyekezett megdönteni a megállás nélküli nótázás világrekordját. Az énekléssel akkor sem hagyott fel a tábor, amikor a végén az ismét rákapcsoló Wronki újabb és újabb helyzetet alakított ki, s puskázott el. Bezzeg az egyik hazai szurkoló (gyanítjuk, egy hölgy) úgy sikoltozott az elhibázott ziccerek láttán, hogy azt rossz volt hallgatni.
A dicséretesen küzdő Honvéd így alighanem megúszta egygólos vereséggel a lengyelországi kirándulást, ami akár biztatónak is nevezhető a pesti visszavágó előtt.
A szállodánkról meg majd később… ---- 10. perc: Az első - bár tétova - próbálkozás: Bábik 25 méterről szúrta rá a labdát, de magasan lőtt a léc fölé.
14. perc: Skrzypek passzolt a jobbösszekötő helyéről a Bartczak elé, aki nem sokat teketóriázott, 16 méterről kapura lőtt, ám a labda néhány centivel elkerülte a jobb kapufát.
16. perc: Vén szenzációs labdát adott Herczegnek, aki egyedül mehetett volna kapura, ám a Mielcarz megzavarta. A magyar támadó megpróbálta elfejelni a labdát a kapus lába között, és bár ez sikerült neki, a labda rossz felé pattant, így odalett a helyzet.
22. perc: Hátul hibáztak a lengyel védők, így Vadócz ballal, 20 méterről kísérletezhetett - épphogy kapu fölé lőtte a labdát.
23. perc: Ez nagyon nem hiányzott: egy tétova lengyel akcióból Kikut a jobb oldalról laposan adta középre a labdát. Úgy tűnt, Sztamenics nyugodtan felszabadíthat, ám a Honvéd nemrég igazolt futballistája lyukat rúgott. Sztamenics mögött az ötösön ott állt Kryszalowicz, aki annyira meglepődött, hogy még elugrani sem tudott a labda elől, ám a magyarok balszerencséjére a bal lábáról az éppen a kapu jobb alsó sarkába gurult.
1-0
27. perc: Újabb Sztamenics-hiba. A hátvéd röviden szabadított fel, így a "zlotys labdával" Kryszalowicz ugratta ki Marcin Burkhardtot, aki hét méterről tisztán lőhetett kapura, ám Silhavy jól zárta a szöget.
29. perc: Kryszalowicz most a bal oldalon keverte meg Sztamenicset, ám már csak kiszorított helyzetből tudott kapura lőni, így Silhavy szögletre mentette a labdát.
40. perc: Barczak a saját térfeléről indította Kryszalowiczot. A kiváló formában játszó lengyel támadó kapura viharzott, 16 méterről picit elhamarkodottan lőtt, és a labda elgurult a bal kapufa mellett.
44. perc: Ki más, mint Kryszalowicz próbálkozott: a 20 méterről leadott lövés után azonban Silhavy magához ölelte a labdát.
52. perc: A jobb oldalról Marcin Burkhardt ívelt Dudka fejére, aki
nyolc méterről másfél méterrel a léc fölé fejelte a labdát.
62. perc: Már rég nem hallottunk Kryszalowiczról, aki most megvillant, Bábik szorításában tíz méterre a Honvéd kapujától lövőhelyzetbe került, ám elcsúszott, a keze érintette a labdát, így a játékvezető lefújta az akciót.
65. perc: Kowalczyk 25 méterről lőtte kapura a labdát, ám az néhány centivel a jobb kapufa mellett suhant el.
73. perc: Dembinski először került helyzetbe: jól kényszerítőzött Kryszalowiczcsal, majd nyolc méterről ellőtte a labdát, ám Silhavy nagy bravúrral mentett. ---- Bosszús vagyok, mert úgy érzem, nagyobb különbséggel is győzhettünk volna. Ennek ellenére bízom benne, hogy a visszavágón nem hibázunk, és továbbjutunk.
Maciej Skorza az Amica Wronki vezetőedzője

Kitűnő eredményt értünk el egy nagyon jó csapat otthonában. Azt már most tudom, hogy a továbbjutás kiharcolásához gyorsabb és jobb játékra lesz szükség.
Gálhidi György a Bp. Honvéd vezetőedzője


Játékvezető értékelés

Játékvezető: Szerhij Sebek (8). Az ukrán bíró talán túlságosan is segítőire hagyatkozott a lesek megítélésében, így egy-két alkalommal lefújta a Honvéd akcióját, de különösebb panasz nem lehet rá.
Asszisztensek: Szerhij Szobocjuk, Vaszil Olsanyeckij


Fény és árnyék

Szerda éjjel szálltak fel a buszra, már Vácott lerobbantak, de a hosszas szervizelést követően folytatták útjukat, s végül húszórás buszozást követően, harminc perccel a kezdés előtt befutottak Wronkiba. Másfél száz kispesti tette meg a majd’ 900 kilométeres utat (akadtak olyanok is, akik kocsikkal, mikrobuszokkal, illetve vonattal zötykölődtek el idáig) - ha valaki, hát a szurkolók megérdemelték, hogy kitegyen magáért a csapat.

El sem hinnék, hogy a találkozót megelőző 24 órában milyen problémákkal szembesültek a felettébb fontos összecsapásra készülő kispestiek. Kezdődött minden a Sportfolió Kht. "üzenetével", miszerint kilakoltatják a kispesti stadionból a Honvédot, folytatódott azzal, hogy a szükséges engedélyekre váró Herczeg Miklós szerepeltetése egészen az utolsó percekig kétséges volt, hogy aztán az is kiderüljön: Jovan Drobnjak sérülése miatt nem vállalhatja a játékot. Ennyit az előjelekről… ---- A hét elején kaptuk a hírt, hogy a Pécsi MFC vezetősége nem ment bele abba, hogy a Bp. Honvéd elleni, eredetileg szombatra kisorsolt bajnoki találkozót szerdán játssza le a két együttes. A Pécs vezetőedzője, Nagy Tamás alaposan meglepődött, amikor ezt olvasta, és állítja, szóba sem került, hogy a jövő hét közepén küzdjön a két csapat.
"Szurkolok a Kispestnek azért, hogy jó eredményt érjen el a nemzetközi porondon, azonban nem gondolom azt, hogy a fővárosiak UEFA-kupa-szereplése miatt máris borulnia kellene a bajnoki menetrendnek - mondta Nagy Tamás. - Tavaly több héten keresztül játszottunk szerda-szombat ritmusban, a szerdai válogatott mérkőzések után a hét végén rendszerint bajnoki forduló van, mégsem vetődött fel a halasztás lehetősége. Egyébként nem titkolom, a vasárnapi játéknap mellett én döntöttem, mégpedig azért, mert a Honvéd ügyvezető igazgatója, Ács Zsuzsa csakis a bajnokság végi halasztást javasolta. Úgy hiszem, többnyire a szakma dönt az ilyen kérdésekben, és talán engem is megkereshetett volna Gálhidi György az elképzeléseivel, és akkor, ha nem is értek vele egyet, de fontolóra veszem az érveit…"