A szurkolók emlékezése

Gyerekkorában a nagymamája nevezte el "Cucunak", évek múltán, felnőttként 101 válogatottságot könyvelhetett el. A lekopírozhatatlan pályafutása során mindvégig Kispesthez kötődő Bozsik József 1978. május 31-én hunyt el.
Kocsis Sándor egy esztendővel később, július 22-én távozott az élők sorából, a címeres mezt 68 alkalommal magára öltő, ezen fellépéseket 75 találattal emlékezetessé tevő támadó Barcelonában nyugszik.
Az 1954-es világbajnokság magyar "elsőségét" a gólkirályi címmel szállító Kocsis Sándorhoz hasonlóan a katalán sztárklub történetének legjobbjai között emlegetett Czibor Zoltán sírja szülővárosában, Komáromban található. Az ötvenes-hatvanas években nyolc (!) klubban is megforduló, hol "Rongylábúként", hol "Bolondként" becézett, legtöbbször viszont zseniként emlegetett futballista 1997 szeptemberének első napján távozott az élők sorából.
Tichy Lajos 1999. január 6-án követte őt. Holott amikor egy híján húszesztendősen első honvédos mérkőzésén a Salgótarján kapujába talált, vagy amikor 1980-ban edzőként - negyed évszázaddal az egyesület addigi utolsó bajnoki aranyérme után - a dobogó tetejére léptette csapatát, senki sem gondolta volna, hogy egyszer Tichy Lajosról is múlt időben kell beszélni…
Mint arról a Kocsis Lajosról, aki az Aberdeen elleni kupameccsen, a Honvéd javára megítélt szabadrúgást követően előbb leállította a labdát, majd szokásához híven a felső sarokba csavarta azt; hogy aztán másodpercekkel később - a sorfalállítással bíbelődő, emiatt gólt visszavonó bíró döntése után - megismételje ezt a mozdulatsort. A nagy "Kicsi" 2000. október 9. óta nincs velünk.

Fájdalom, a sort még hosszasan folytathatnánk; Babolcsay György, Bányai Nándor, Fodor Imre, Olajkár I Károly, Olajkár II Sándor, Kotász Antal, és a többiek… A 95 éves Honvéd számos kiváló labdarúgóját gyászolta Mindenszentekkor.
A klub méltóképpen emlékezett az egykori klasszisokra, a drukkerek ugyanis november első napján felkeresték a korábbi kedvencek sírjait, hogy azokon elhelyezzék az "Emléked szívünkben örökké él" szöveggel, piros és fekete szalaggal díszített koszorúkat. A szurkolók nemcsak a fővárosi, hanem a komlói, a csornai, a szegedi és a komáromi temetőkben is fejet hajtottak a múlt előtt, sőt hamarosan Kocsis Sándor barcelonai sírján is a "Mindörökké Kispest!" feliratú szalag simul majd.
A XIX. kerületben úgy tervezik, hagyományt teremtenek ezzel a kezdeményezéssel - ha már van kiért mécsest gyújtani…