Műhelytitkok egy olasz sztáredzőtől

Igaz, a pénteki program is csemege volt a magyar futballszakemberek számára, hiszen akkor tartott beszámolót a magyar válogatott világhírű szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus (a német szakember és magyar kollégái több kényes kérdést is tisztáztak), ám tegnap az olasz labdarúgás elismert szakemberei próbálták tudásukat és tapasztalataikat megosztani magyar kollégáikkal. Tatára érkezett a több élcsapatnál is megfordult Giancarlo Camolese, az egyik legjobban felkészült erőnléti edző, Stefano Di Octavio is, a Napolinál, a Románál, a Fiorentinánál és az Internél is dolgozó híres szakember, valamint Ottavio Bianchi, aki annak az SSC Napolinak volt a vezetőedzője, amelyik csapatban Diego Maradona is futballozott, és a nápolyiak bajnokságot és kupát nyertek.
A konferencia második napján tehát hatalmas volt az érdeklődés. Az pedig, hogy az edzők nem pihenni érkeztek a szakmai napokra, mutatja, hogy a korai ébresztő után nyolc órától máris Ottavio Bianchi előadását hallgathatták; a szakember a professzionális labdarúgás fejlődéséről beszélt. A délelőtt aztán a tornaterembe vonultak a résztvevők, és ott az elméleti oktatást a gyakorlati bemutató váltotta. A korábbi tervekkel ellentétben Ottavio Bianchi mester is a pályára sétált, és széles mozdulatokkal vezényelve irányította a gyakorlatot bemutató labdarúgókat.
Fantasztikus élmény volt ez - csak remélni lehet, hogy a magyar edzők sok titkot ellestek a kiváló olasz edzőtől, aki készséggel nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.
- Ön bizonyára rengeteg helyen járt, és most, hogy Magyarországra érkezett, elárulhatná, mennyire van tisztában a magyar futball jelenlegi helyzetével?
- Korábban többször is jártam már Magyarországon, és nagy tisztelője voltam a futballjukat képviselő korábbi generációnak: Puskás, Kocsis és Hidegkuti nevét ugyanis nehéz lenne elfelejteni - mondta Ottavio Bianchi. - Tisztában vagyok azzal, hogy a korábbi sikerek után nehéz lehet átélni az esetleges kudarcokat, hiszen az, aki fentről jön, mindig nehezebben szokja meg a sikertelenséget. A magyar futball jelenlegi helyzetéről túl sokat nem tudok. Annyit azért igen, hogy a legnagyobb problémát az utánpótlás képzése és a financiális problémák jelentik. Figyeljék meg, a magyar életszínvonal emelkedésével a labdarúgásuk minősége is emelkedik majd.

- Mit tudott ilyen rövid idő alatt, egy előadás és egy bemutatóedzés alatt átadni a magyar kollégáinak?
- Túl sok mindent nem, hiszen ez az egy nap túl rövid ahhoz, hogy jobban belemerüljünk a szakmába. A lényegi kérdések érintésére azért így is jutott idő. Kollégáimmal nem tanítani jöttünk, hanem azért, hogy bizonyos tapasztalatokat átadjunk és az olaszországi módszereket valamelyest bemutassuk. Egy nap alatt többet nem tehettünk, a magyar edzőkön múlik, mi az, amit megfogadnak tanácsainkból, és mi az, amit valóban áthelyeznek az itteni viszonyok közé.
- Már jó néhány éve felhagyott az aktív edzősködéssel. Az ön pályafutását olyan siker jellemzi, mint a Diego Maradonával felálló Napoli csúcsra juttatása. Nem gondolkodott azon, hogy egyszer visszatérjen a kispadra?
- Szinte biztosra vehető, hogy többé nem ülök már egy csapat kispadjára sem. Az ugyanis, ami az utóbbi években jellemzi és körülveszi a labdarúgást, az számomra már több, mint visszataszító. Manapság a legtöbb helyen már nem az edző személye a domináns, és nagyon sajnálatos, hogy a mai futballban már nem a játéké, hanem az üzleté és a millióké a főszerep. Én pedig ma már megtehetem, hogy kimaradjak ebből az egészből. Ha elvállalnám egy csapat szakmai irányítását, akkor nem tudnám elviselni, hogy valaki más is beleszóljon a csapat összeállításába, ugyanis szeretem, ha mindent én irányítok. Tartok attól, ha mégis visszatérnék az edzői pályára, akkor ez ma már nem így lenne. Inkább maradok a háttérben, és onnan segítem az olasz és más országok futballját.