Kiesett az élvonalból az Előre

Nos, nem sok, ezt ők is tudták, ám mégis szinte minden eshetőséget végigvettek, osz- tottak, szoroztak, belekalkulálták, hogy a csapat megnyeri a még hátralévő négy mérkőzését, illetve nem vonnak le tőle újabb büntetőpontokat.

A nemrégen még kórházi kezelés alatt álló Kerekes I. Györgyné ügyvezető mindenesetre az első pontlevonás hallatán azonnal Budapestre indult, hogy megpróbálja jobb belátásra bírni a Magyar Labdarúgóliga illetékes döntéshozóit. Állítása szerint ugyanis a büntetés jogtalan volt, mert az adósságokat rendezték.

Az ügyvezető asszony éppen ezért bízik benne, hogy a jövő héten kedvező döntés születik ügyükben, és a pályán dőlhet el a lila-fehérek sorsa, bár a már levont pontok visszaszerzésére elvileg már nincs lehetőség…

A szurkolók tehát osztottak, szoroztak, ám a végén annyira belefáradtak a számolgatásba, hogy jobbnak látták egy sörrel leöblíteni a félóráig tartó matekóra fáradalmait. A vendég MTK-nál szó sem lehetett arról, hogy előre igyanak a medve bőrére, igaz, a mérkőzés előtt Garami József szakmai igazgatónak csupán az okozott némi fejtörést, hogy a fehérváriak ellen harmadik sárga lapját begyűjtő Pollák Zoltánt kivel pótolja, valamint hogy a szombat délelőtti 200 kilométer buszozás után nehogy túlságosan fáradtan mozogjanak a játékosai.

Nos, a kezdésre a szokásos kék-fehér szerelésben kikocogó vendégfutballisták nem is mozogtak fáradtan, és gyorsan bizonyították, hogy összeszokott, ügyes csapat az övék. A találkozóból még csak néhány perc telt el, amikor a Bundesligában szereplő Hamburger SV által kiszemelt Juhász Roland egy ütközést követően a földön maradt, levegő után kapkodva. A válogatott játékost levitték ápolni, de mire visszatért, nemcsak annak örülhetett, hogy újra rendesen kap levegőt, hanem annak is, hogy a társai közben megszerezték a vezetést.

A játék ritmusát addig is csak keresgélő hazaiak ezzel még nehezebb helyzetbe kerültek, a gyorsan bekapott gól után félő volt, hogy játékuk teljesen szétesik. A csabaiak azonban összekapták magukat, elkezdtek egymáshoz passzolni, ezzel valamelyest kiegyenlítődött a játék. Pajkos János vezetőedző idegesen, egy ideig elöl összefont kézzel nézte labdarúgói tehetetlenségét, majd már hangosabb szóval buzdította őket támadásra. A hangulattalan találkozón (a szurkolók szinte síri csendben nézték a két csapat küzdelmét), ezután csak csordogált a játék: az Előre játékosai próbáltak mezőnyfölénybe kerekedni, helyzeteket kialakítani, ám utóbbi még véletlenül sem sikerült nekik.

A félidőben aztán eljött a nagy pillanat: beállt Illés Béla. A hangosbemondó nyomban éberségről tett tanúbizonyságot, Dubraviczky sípszava után gratulált az 510 élvonalbeli mérkőzésén pályára lépő MTK játékosnak. Ekkor egy kicsit lehetett bizakodni, hátha élénkül valamelyest a játék, ám mindez hiábavaló volt.

A fordulást követően is egy rendkívül gyenge színvonalú, unalmas mérkőzést produkált a két csapat. A vendégeknek mintha vezetésük tudatában eszükbe se jutott volna az Előre kapuját veszélyeztetni, a hazaiak pedig hiába birtokolták többet a labdát a találkozó ezen időszakában, Végh Zoltánnak ekkor sem kellett egyszer sem elvetődnie. A két tréner cserékkel próbálta felkavarni az állóvizet, Kocsis István helyett Holczer Norbert, míg Welton Silva helyett Bori Gábor próbálhatott némi színt vinni a játékba.

Holczer Norberttel kapcsolatosan érdekességképpen meg kell jegyeznünk, hogy a támadó középpályásként bevethető fiatal játékos, korábban a helyi első osztályú futsalcsapatban már bemutatkozott az élvonalban, s most mindezt a nagypályán is megtette. Ha nem is az ő beállásának köszönhetően, de Pajkos János játékosai legalább egyszer-egyszer eljutottak az MTK kapujáig, de az a néhány lehetőség, ami adódott, kimaradt.

A végén tehát örülhetett az MTK, az Előre FC viszont e vereséggel kiesett az élvonalból.

---- P ---- &