„Az a gyakorlat, amely a magyar futballtól függetlenítette a válogatottat és elsősorban a külföldön játszókra épített - miközben a szövetség magánügyének tekintette a nemzeti csapat kérdését és csakis eredménytelenség esetén kért számon – nem jó. A szövetségben folyó háttérmunka alapvetően meghatározza a mindenkori válogatottak helyzetét, szereplését, jövőjét. A mindenkori szövetségi kapitány mozgástere egy nagyon keskeny mezsgyére korlátozódik. Húsz-huszonöt játékost kiemelni, s azt gondolni, hogy ők majd jutnak valamire, képtelenség. Ha sikerül jól kijelölni a mozgásteret, akkor van eredmény, ha nem, akkor esélyünk sincs. Egervári Sándor ehhez képest másik útvonalon szeretne járni, amihez keresi az új embereket. Igaza van!" – írta Mezey a vidi.hu-n vezetett blogjában.
"Azzal az első lépéssel valószínűleg mindenki egyetért, hogy a fiatalokat - mint például Elek, vagy Koman -, akik a jövő bázisát alkothatják, igyekszik beépíteni. Ha ezek a játékosok egy teljesen más szellemiséget képviselnek és össze tudnak fonódni a régiebbiek közül azokkal, akik futballra koncentráltak, s a magyar foci elkötelezettjei címeres mezbe bújva is, akkor lehet valami. Hangsúlyozom azonban, az út keskeny, nem szabad róla letérni! Az utóbbi idők történéseit figyelve az is nagyon fontos, hogy a szövetségi kapitány ne hunyászkodjon, és ne hátráljon meg, sem szakmailag, sem erkölcsileg, sem máshogy. Ha ezt Egervári Sándor és csapata meg tudja csinálni, akkor nyernek, ha nem, akkor elődeikhez hasonlóan, kudarcra vannak ítélve" – tette hozzá a szakvezető.
