Garami József a 700. bajnokijára készül

A Harmadik Félidő stábja már a múlt héten, a Vasas–MTK mérkőzés után köszöntötte Garami Józsefet, szerintünk viszont ma, a Kaposvár ellen jubilál a szakember.

Az eltérés oka roppant egyszerű: a Sport Televízióban a 2007–2008-as bajnokságra harminc mérkőzést számoltak Garaminak, hiszen a táblázatban 30 találkozó szerepel az MTK sorában, amelynek akkor is vezetőedzője (szakmai igazgatója) volt a szakember. Mi viszont abban a szezonban csak 29 mérkőzéssel számolunk, merthogy az MTK valójában 29 bajnokit játszott le ebben a szezonban, azaz Garami József csak ennyi találkozón ülhetett a kispadon.

Talán emlékeznek, az volt az a bajnokság, amelynek téli szünetében az FC Sopront működtető gazdasági társaság anyagilag ellehetetlenült, a csapat gyakorlatilag megszűnt, a játékosok szétszéledtek, a gárdát kizárták a bajnokságból, így tavasszal egyik NB I-es alakulat sem játszott ellene, mindenki 0–0-s gólkülönbséggel megkapta a három pontot. A Sopron elleni tavaszi mérkőzéseknek sem kijelölt időpontja, sem játékvezetője nem volt, labdarúgókat sem neveztek a találkozóra (a soproniaknak ugyebár már szerződtetett játékosaik sem voltak…)– miért éppen az edzők statisztikájába számolnánk be ezeket a„fantommeccseket”? Ezért tart hát számításaink szerint most 700 élvonalbeli bajnoki meccsnél Garami József.

Ha a labdarúgással kapcsolatos lexikonokat, évkönyveket fellapozzuk, megtudjuk, hogy Garami József 1985. május 4-én, a Pécsi MSC–Ferencváros (1–1) mérkőzésen debütált vezetőedzőként az NB I-ben, abban a szezonban sikeresen bent tartotta az élvonalban a pécsi csapatot, majd a következő évben a klub történetének legjobb eredményét produkálva a második helyen végzett a PMSC-vel. Az 1990–1991-es kiírásban bronzérmes lett, egy évvel korábban Magyar Kupát nyert a mecsekaljaiakkal, akiket 217 bajnokin irányított. Pécsi edzősége idején 1987-ben öt mérkőzésen a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt.

1993-tól három és fél szezont töltött Újpesten, a lilákat (a pécsiekhez hasonlóan) előbb bent tartotta az NB I-ben, majd egy ezüstöt és egy bronzérmet szerzett velük. Következett az MTK, amellyel az 1996–1997-es kiírásban óriási fölénnyel bajnok lett, és kupagyőztes is, ám a következő szezon közepén szerződést bontottak vele. A Győri ETO FC érintésével került a Ferencvároshoz, kétszer ezüstérmes pozícióban végzett a zöld-fehérekkel, és Magyar Kupát is nyert velük, majd a 2003–2004-es szezon felénél távoznia kellett. A bajnokság végén első lett a csapat, és ő is kapott az aranyérmekből.

2004 nyarán tért vissza a Hungária körútra, sorozatban a hetedik szezonját tölti az MTK-nál, a 2007–2008-as kiírásban bajnok lett az együttessel, azon kívül egyszer ezüst-, egyszer bronzérmet szerzett a csapattal.

Sikerei, élvonalbeli munkássága jól ismert a futballkedvelők körében, az viszont kevésbé, hogy Garami már a hetvenes évek közepén is irányított felnőtt csapatot: 1975 nyarán, 36 évesen (tehát elég fiatalon) az NB II-es Pécsi MSC vezetőedzője lett. Nem volt hálás a feladat, a pécsiek az előző bajnokság végén kiestek az NB I-ből, legjobb játékosaik közül Kocsis István a Bp. Honvédhoz, Tóth József Újpestre, Zombori Sándor a Vasashoz igazolt (mindannyian sokszoros válogatottak és világbajnoki résztvevők lettek), a cél ennek ellenére az volt, hogy jussanak vissza az élvonalba.

A távozók ellenére akadtak azért jó futballisták a keretben: id. Dárdai Pál, a később a Vasasban válogatottságig jutó Kiss László és a Komlóról igazolt, majd néhány év múlva Újpesten befutott Kiss Sándor is Garami rendelkezésére állt, ám nem jöttek az eredmények, nem állt feljutó helyen a csapat, és tavasszal leváltották a szakembert.

Akkor még talán ő sem gondolta, később milyen sikeres edzői pályát fut be, és hogy egyszer ő lesz a magyar edzők között a rekorder.