Scasny: Megértem a szurkolók haragját!

ZTE FC–GYŐRI ETO FC 1–1

Csank János: – Nem vagyok elégedetlen, elvégre nem játszottunk rosszul. Azért valóban bosszús vagyok, mert annyi helyzetet kihagytunk. Tizenhat méterről azért illene egyszer eltalálni a kaput – hogy legalább lássuk, nem aludt-e még el az ellenfelünk kapusa. A játékosaim az ellenfél kapuja előtt rendre rossz megoldásokat választottak. Itt van például Ivan Delics: az edzéseken állandóan ide-oda nyesegeti a labdát. Erre odakerül a kapu elé, és egy egyszerű megoldás helyett az égbe lő. Érthetetlen, hogy valaki éles játékhelyzetben miért nem a jól bevált figurához ragaszkodik.

Csertői Aurél: – Nem játszottunk jól. A hazai csapat nyomás alatt tartott bennünket, megesett, hogy négy támadóval rohamozta a kapunkat. Sajnos védekezésben és támadásban sem teljesítettünk jól, és volt néhány játékosom, aki a vártnál gyengébben játszott. Egy hátsó alakzat esetében rendkívül fontos az összeszokottság, meg az, hogy a játékosok ismerjék egymás minden rezdülését. A sérülések miatt változtatnom kellett a csapatrész összeállításakor. Ám én nem elsősorban a védekezéssel, inkább a támadójátékunkkal vagyok elégedetlen. Az elöl játszók közül senkit sem tudnék kiemelni, és középpályán is sokat hibáztunk. Szerencsénk volt, hogy emberhátrányban hősiesen védekezve szereztünk idegenben egy pontot. A teljesítményünk viszont hagyott kívánnivalót maga után.

DEBRECENI VSC–BFC SIÓFOK 2–3

Zdenek Scasny: – Ha a szünet előtti másodpercekben nem kerülünk emberhátrányba, és nem kapunk még egy gólt, másképp alakult volna a találkozó. Nulla három után tíz emberrel bátran játszottunk, mindent megtettünk a fordításért, hiszen akkor is a győzelem volt a célunk. Sajnos nem sikerült, a végére elfogyott az erőnk, hiszen kevesebben voltunk a pályán. Megértem a szurkolók haragját, nem ezt várták tőlünk! Nekem egy kis nyugalom kell most.

Ifj. Mihalecz István: – Normális körülmények között minden csapat örül a döntetlennek is Debrecenben, rajtunk viszont csak a győzelmek segíthetnek. Az első félidőben Fortuna is mellettünk állt, de csak annak van szerencséje, aki tesz érte. Háromgólos vezetésünknél nem nyugodtunk meg, bár tény, hogy jött egy ötperces rövidzárlat, de mire felrémlett volna, hogy veszíthetünk is, addigra szerencsére stabilizáltuk a helyzetünket, a folytatásban már nem volt lehetősége a Debrecennek az egyenlítésre.

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI–MTK BUDAPEST 2–1

Sisa Tibor: – A mieink és a vendégek egyaránt dicséretet érdemelnek. A nézők bizonyára jól szórakoztak, én Garami József kollégámmal a kispadon már kevésbé. Idegőrlő kilencven perc volt. Az MTK jobban kezdett, de aztán mi is magunkhoz tértünk, és hatalmas küzdelemben sikerült fordítanunk, amit óriási fegyverténynek tartok. Meggyőződésem, hogy ezen a napon ezt az MTK-t csak kevés csapat tudta volna legyőzni.

Garami József: – Sokkal jobb teljesítményt nyújtottunk, mint korábban, a találkozó elején számtalan ziccert dolgoztunk ki és rontottunk el. Akkor megnyerhettük volna ezt a rendkívül fontos találkozót. Valóban borzalmas feldolgozni mindazt, ami történt, és sajnos foglalkoznunk kell a külső tényezőkkel is. Sohasem szoktam foglalkozni a játékvezetőkkel, hosszú edzői pályafutásom alatt mindig kerültem ezt a témát. De most nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy sorozatban minket sújtanak a rossz döntéseikkel. Ezúttal Pátkai Máté ellen szabálytalankodtak a büntetőterületen belül, mégsem kaptuk meg a jogos tizenegyest. Immár egy hét alatt másodszor. De ne értse félre senki, én nem akarok a rossz bírói döntések mögé bújni.

PAKSI FC–KECSKEMÉTI TE-ERECO 2-0

Kis Károly: – Azért is örülünk nagyon, mert a szerdai Ligakupa-döntő sokat kivett belőlünk. Mentálisan is helyt kellett állnunk, de sikerült. Voltak nehéz időszakai a meccsnek, ám a küzdőszellemünk átsegített a holtpontokon. Nem nézünk magunk mögé, nem szeretnénk visszalépni. Hét forduló még hátravan a bajnokságból, bravúrokra lesz szükség, hogy jó pozícióban zárhassunk. Remélem, továbbra is ilyen szervezetten futballozunk, és akkor nem lehet probléma.

Tomiszlav Szivics: – Kilencven percen keresztül támadtunk, ám akkor kaptuk a gólokat, amikor azt éreztem, nekünk kellene a kapuba találnunk. Nem szabad elfelejteni, a Paks volt az ellenfelünk, amely győzelmével immár második a bajnokságban. Nem kellemes, amikor sorozatban háromszor vereséget szenvedsz. Nyomás van rajtunk, de ki kell jönnünk abból a gödörből, amelybe kerültünk. Sorolhatnám a kifogásokat, hogy vannak például sérültjeink, ám nem teszem. Meg kell oldanunk a helyzetet, amelyet magunknak okoztunk. A hibáinkért rendre megfizetünk, ám hiszek abban, hogy fel tudunk állni.


LOMBARD PÁPA–BP. HONVÉD 0–1

Véber György: – Nem a szervezettség okozott gondot, hanem az, hogy futballozni nem akaró csapattal kerültünk szembe. A vendégek két helyzetből egyet értékesítettek, mi pedig, sajnos, az első félidőben a kaput sem találtuk el. Kecskeméten, noha nem futballoztunk rosszul, de jobb volt a hazai csapat, mégis miénk lett a három pont. Ma mi voltunk a jobbak az antifutballt játszó Honvéddal szemben, de veszítettünk. Szégyenkeznünk nem kell, mert a csapat mindent megtett a győzelemért. Kár a Honvéd felfogásáért, mert a futballt a játék, a gólok viszik előre, nem pedig az ilyen lehetetlen mérkőzések.

Supka Attila: – Égetően szükségünk volt a pontokra. Tudatosan futballoztunk, megnéztük, kielemeztük a Pápa játékát, s bár Véber György szerint antifutballt játszottunk, én azt mondom, elértük célunkat, s kontráinknak köszönhetően nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna. Átadtuk a terültet a hazaiaknak, de csak azért, hogy a védekező harmadban leszűkítsük, hogy ne legyen helyük a gyors, jól cselező pápai csatároknak. A szünetben kértem a játékosokat, hogy labdaszerzés után gyorsan és pontosan indítsák az elöl lévőket.