Détári ezúttal a Ferencváros játékát bírálta

FERENCVÁROS–VASAS 1–0

DÉTÁRI LAJOS (FERENCVÁROS): – A győzelemnek örülünk, ugyanakkor el kell ismerni, hogy egyáltalán nem futballoztunk jól. Azt is mondhatnám, hogy amióta én irányítom az FTC szakmai munkáját, ez volt a leggyengébb produkciónk. A második félidőben a Vasasnak három óriási gólhelyzete volt, így a legkevesebb, amit mondhatok, hogy ez a mérkőzés bizony alakulhatott volna másképp is. De ezúttal mi voltunk a szerencsésebb csapat. A futball ilyen, legutóbb Szombathelyen a 86. percben még vezettünk, mégis kikaptunk. Most úgy győztünk, hogy a Vasasnak voltak nagyobb helyzetei. Szervezettek voltunk, a mérkőzés hajrájában több ziccert is kialakíthattunk volna, és összességében nagyon fontos három pontot szereztünk, amiben része van a csodálatos közönségünknek is, amely végig kitartóan és lelkesen buzdította a fiúkat. Abból a szempontból felmentem a játékosokat, hogy a nagy szélben tényleg nagyon nehéz volt jól futballozni. Másrészt edzőként a pozitívumokat is keresem, és úgy láttam, volt négy-öt masszív, jó teljesítmény. Erre építve készülhetünk a következő mérkőzésünkre, a Zalaegerszeg elleni bajnokira.

URBÁN FLÓRIÁN (VASAS): – Vegyesek az érzéseim, hiszen a játék képe alapján nem érdemeltünk vereséget. El kell ismernem, hogy az első félidőben úgy futballoztunk, mint aki nagyon meg van rémülve, a játékosok keveset mozogtak labda nélkül, feszülten, idegesen játszottak – pontosabban nem is játszottak sehogy. A szünetben rendeztük a sorokat, azután már intenzívebben teljesítettünk, így három ordító gólhelyzetet is kidolgoztunk, sajnos egyikből sem lett gól. Ezt a koncentráció hiányára vezetem vissza. De ugyancsak figyelmetlenség megadni az esélyt a játékvezetőnek, hogy tizenegyest ítéljen, és most nem azzal akarok foglalkozni, hogy szerintünk jogtalan volt a büntető, hanem azt mondom, jobb koncentrációval elkerülhető lett volna az a szituáció. Mi adtuk meg az esélyt, hogy tizenegyeshez jusson a Fradi. Persze tudom, mindenkiben megvan a jó szándék, a srácok sikeresek akarnak lenni, de sajnos ez van, érdemtelenül szenvedtünk vereséget.

ZTE–GYŐRI ETO 0–2

PRUKNER LÁSZLÓ (ZTE): – Tavasszal az első négy mérkőzésen jól futballoztunk, a Haladás és a Vasas ellen is rengeteg gólhelyzetet dolgoztunk ki, azonban az is igaz, hogy a Győr ellen elmaradtunk a várakozástól. Hoztuk a szokásos formánkat: gyorsan gólt kaptunk, és ez egyértelműen zavart okozott nálunk. A második félidőre valóban rendszert váltottunk. Bíztam az egyenlítésben, de hátul túlzottan kinyíltunk, és az ETO kihasználta ezt.

PINTÉR ATTILA (GYŐRI ETO): – Az első félidőben eldönthettük volna a meccset, az pedig nekünk kedvezett, amikor a ZTE rendszert váltott a második félidőben. A második gól után nem volt kérdéses, hogy megszerezzük a három pontot.

PAKS–KAPOSVÁR 0–0

KIS KÁROLY (PAKS): – Jószerével egykapuztunk. A meccs végén rengeteg helyzetünk volt, néha a gólvonalról mentettek a vendégek, előfordult, hogy csak centikkel maradtunk le a beadásról, ma semmi sem jött össze. Pedig nagyon szerettünk volna nyerni, meg is volt minden lehetőségünk. Ezért különösen fájó a döntetlen. Pluszok kellettek volna. Nüánszokon múlott a sikerünk, de sajnos ez ilyen meccs volt. Az ellenfél kapusa nagyszerű napot fogott ki, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem volt egyszerű az orkán erejű szélben futballozni. A Kaposvár jól védekezett, nekünk pedig hiába voltak lövéseink és helyzeteink.

SISA TIBOR (KAPOSVÁR): – A Paks otthonából elvinni egy pontot jó teljesítmény, elégedett vagyok a fiúkkal. Talán igazságos a döntetlen, de hozzáteszem, a Paks többet birtokolta a labdát. Rendkívül szoros a mezőny hátulja, ilyen helyzetben pedig minden egyes apró kis pontocskát meg kell becsülni. Amúgy pedig vallom, idegenben mindig nagy értéke van egy döntetlennek.

KECSKEMÉT–HALADÁS 2–2

TÖRÖK LÁSZLÓ (KECSKEMÉT): – Sajnos valóban nem sikerült úgy uralnunk a meccset, mint korábban, ennek egyik oka, hogy jó csapat a Haladás, a másik, hogy a középpályán több labdát is elszórtunk. Mindazonáltal változatos meccset vívtunk a Szombathellyel.

ARTNER TAMÁS (HALADÁS): Jól kezdtünk, helyzeteket dolgoztunk ki, az első húsz-huszonöt percben fölényben voltunk, egy tizenegyest is összehoztunk, sajnos kihagytuk. Élvezetes meccsen, jó csapat ellen szereztünk értékes pontot, s erre rá is szolgáltunk. Előzetesen elégedett lettem volna a döntetlennel, így viszont van bennem némi hiányérzet, bár összességében igazságosnak tartom a döntetlent. Ami a büntetőket illeti: a miénk egyértelműen az volt, Radó András buktatásánál a piros lap is járt volna, játékosunk ziccerben volt, egyebet nem fűznék hozzá a játékvezetői ítéletekhez.

PÁPA–PÉCS 0–0

BENE FERENC (PÁPA): – A mérkőzés elején az irreális körülmények ellenére voltak helyzeteink. Ha a kapuba találunk, nyilván minden másként alakul. Sajnos a pontos utolsó passzok, no meg a pontos befejezés hiányzott játékunkból. Sárban, hóban, esőben lehet futballozni, de a szél a legnagyobb ellensége a játéknak. Hiába próbáltunk meg mindent, gyakorta nem oda ment a labda, ahova a futballisták szerették volna. Sajnos igaz, hogy sokat volt a levegőben a labda, s ez is befolyásolta játékunkat. Ugyanakkor nem csak az időjárás meg a pontatlanság az oka, hogy nem sikerült a vendégek védelme mögé kerülni, hanem az is, hogy a Pécs alaposan felkészült a taktikánkból.

MÉSZÁROS FERENC (PÉCS): – Noha magas színvonalról nem beszélhetünk, ettől függetlenül, hajtós, küzdelmes, izgalmas meccset játszottunk a Lombarddal. Sajnos az irreális időjárás, az olykor orkánszerűen lecsapó, amúgy is viharos szél elrontotta a játékot. Ennek ellenére a második félidőben a Pápa fölé nőttünk, a hajrában meg is nyerhettük volna a találkozót. A pályára lépő játékosok sokat tettek a sikerért, de nem csupán személyi, hanem szerkezeti változásokat is végrehajtottunk. Többet volt a labda a széleken, s ettől is veszélyesebbé vált támadójátékunk. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy kétszer, de talán többször is a lécet találtuk el.